Máthé Dominik a Bajnokok Ligája négyes döntője előtt: egy évvel ezelőtt még abban sem voltam biztos, hogy ilyenkor pályán leszek

A világ egyik leggazdagabb klubjaként tartják számon a PSG-t. Mit tapasztalt ebből, mennyire más a Paris Saint-Germain, mint az eddigi csapatai?

Értem a kérdést, de szerintem inkább a focicsapatunk miatt terjedt el a szurkolók körében, hogy a PSG a világ egyik leggazdagabb klubja, ráadásul a labdarúgásban sokkal több pénz is van. Én mindenesetre ugyanúgy érzem itt magam, mint az előző helyemen, Elverumban, vagy mondjuk a válogatottnál, nagy különbséget nem tapasztalok. Talán azt emelném ki, hogy a fizioterapeutától kezdve az erőnléti edzőig mindenki vérbeli profi nálunk. A legkülönlegesebb párizsi élményem eddig az volt, amikor az egyik meccsünket Kylian Mbappé a helyszínen nézte meg.

Sokan használják azt a kifejezést a Párizzsal kapcsolatban, hogy pénzzel nem lehet trófeákat nyerni, elsősorban a Bajnokok Ligájára utalva. Milyen érzés lenne, ha előbb nyerne BL-t az egyesülettel, mint mondjuk Mbappé, Neymar, vagy Messi?

Csak azzal foglalkozom, hogy a két legnagyobb álmomat valóra váltsam: 

Már az is hihetetlen, hogy mindez összejöhet nekem ilyen fiatalon, bár egyik sem ígérkezik könnyű feladatnak.

Egyébként mennyire követi a focit?

Nem vagyok egy nagy rajongó, PSG-meccsekre sem járok, de a jövőben azért biztosan kilátogatok majd egyre. Neymar a kedvencem, vele mindenképpen szeretnék egy közös képet. Remélem, lesz még alkalmam rá, és nem igazol el innen.

Norvégiához képest milyen az élet Franciaországban?

Nagyon szeretek Párizsban élni, össze sem lehet hasonlítani Elverummal, hatalmas város. Kifejezetten nehéz nyelv a francia, de úgy érzem, már elfogadható szinten beszélem. A szabadidőmben sokat járok étterembe, és természetesen a helyi nevezetességeket is láttam már. Itt annyiban más a helyzet, hogy a legtöbb csapattársam már családos, így kevés a fiatal, akikkel össze lehetne járni. Az edzések, meccsek mellett egyébként nincs sok szabadidőm.

Miként változtatta meg az életét a súlyos térdsérülése, amelynek következtében több mint egy évet ki kellett hagynia?

Teljesen. Arra azonban jó volt, hogy megtanított küzdeni, nem feladni. Most jól érzem magam, rendben van a lábam, és még azért sem szomorkodom, hogy az elmúlt időben nem játszottam annyit, amennyit korábban terveztem. Örülök minden percnek, amit a pályán tölthetek.

Mennyiben másak a párizsi edzésmódszerek?

Rengeteget dolgoztak velem a visszatérésem előtt a PSG-nél, a rehabilitációm során egy percig nem hagytak magamra, folyamatosan biztattak, motiváltak, 

Tényleg hálás vagyok mindenkinek, különösen a norvég orvosoknak, fizioterapeutáknak, akik nélkül biztosan nem tartanék most itt. Nem szabad elfelejteni, hogy Norvégiában műtöttek meg. 

Milyen testközelből Nikola Karabatic, és mennyire fogadták el a társak?

Tényleg világsztárokkal játszok egy csapatban, ami hihetetlen érzés. Jól sikerült a beilleszkedésem, senki nem bánik velem lekezelő módon, kölcsönösen tiszteljük egymást. Az edzéseken óriási a csata, folyamatosan harcolunk egymás ellen. Nem tudok mást mondani: nagyon bírom őket.

Melyik volt az eddigi legjobb meccse PSG-mezben?

Az első természetesen emlékezetes volt, szerencsére jól is ment a játék, és a Veszprém elleni teljesítményemmel is meg voltam elégedve. Magyarként magyar csapat ellen szerepelni mindig különleges érzés, ráadásul azon a találkozón édesanyám és nevelőapukám is a lelátóról szurkolt nekem.

Milyen hatással van önre a francia divat, kap-e még öltözködési tanácsokat egykori francia csapattársától, barátjától, Luc Abalótól?

Tény, hogy szeretek öltözködni, talán néhányszor túlzásba is viszem, de hát ez Párizs, a divat fővárosa. Luc-kel nem beszéltem azóta, amióta Franciaországba igazoltam, mindketten eléggé elfoglaltak vagyunk. Ha jól tudom, már hazajött Japánból, úgyhogy ami késik, nem múlik.

Tavaly januárban 22 ezer szurkoló előtt játszhatott az MVM Dome-ban. Ahhoz viszonyítva milyen az atmoszféra a Pierre de Coubertinben?

A párizsi ultrák hihetetlen hangulatot tudnak teremteni, főleg amikor a két sportág, a kézilabda és futball szurkolói összefognak. Persze a magyarokat sem kell félteni, ha akarnék, akkor sem tudnék választani a két tábor között.

Van honvágya? Elképzelhető, hogy egyszer ismét itthon kézilabdázik majd?

Egyáltalán nincs honvágyam. Azért mentem külföldre, hogy tanuljak, idegen nyelveket sajátítsak el, új emberekkel, kultúrákkal ismerkedjek meg. Kicsit úgy éreztem, amikor eljöttem, hogy elegem van Magyarországból. Ennek ellenére 

Milyen érzés lenne a párizsi olimpián részt venni?

Ahogy már korábban említettem: egy álmom válna valóra. Elsősorban a válogatottbeli társaim érdeme, hogy selejtezőt vívhatunk az olimpiáért, a sérülésem miatt ugyanis én sokáig nem léphettem pályára. Szeretnék nekik is bizonyítani, remélem, hogy lesz alkalmam rá, és benne leszek a keretben. Valószínűleg két erős európai csapattal kell majd megmérkőznünk a részvételért, úgyhogy minden lesz, csak könnyű nem. Jó lenne hazai pályán selejtezni, azt pedig most még nehéz elmondani, hogy mit éreznék, ha végül ki is jutnánk Párizsba.

Huszonnégy évesen elgondolkodott-e már bármilyen üzleti befektetésen, vállalkozáson?

A sérülésem óta elsősorban a sportra összpontosítok, bár hosszú távon azért vannak üzletei terveim. Most még a pénzgyűjtési fázisban járok, a befektetéseken ráérek még agyalni.

Játékosként egyedül képviseli hazánkat a Bajnokok Ligája hétvégi négyes döntőjében. Érez emiatt bármilyen nyomást?

Sajnálatos, hogy egyedüli magyarként veszek részt a hétvégi final fouron. Hogy ennek mi az oka? Nem tudom, és nem is tisztem megítélni. Egyre többen vagyunk külföldön, egyre többen kóstolhatunk be a Bajnokok Ligájába. 

Fazekas Gergő például a lengyelekhez került, de ott van Éles Benedek is, aki a németeknél fog kézilabdázni. Remélem, bejön nekik a kinti élet, és hamarosan együtt játszunk majd a válogatottban. Nyomás nincs rajtam a kölni négyes döntő kapcsán, egy évvel ezelőtt még abban sem voltam biztos, hogy ilyenkor pályán leszek. Másnak egy ilyen torna örök álom marad, nekem viszont ez a valóság.