Jót röhöghet a markába a Puma, ha a foci-Eb címvédő Olaszország elbukik a pénteken kezdődő labdarúgó-Európa-bajnokságon. A taljánok ugyanis a 2021-es győzelmüket követően a többet fizető Adidasra váltottak, két évtizedes együttműködésnek vetve véget, aminek a csúcsát a 2006-os világbajnoki cím jelentette – az is Németországban.
Az olaszok még Puma-szerelésben, de már a labdarúgó-szövetségüknek négy éven át évi 35 millió eurót garantáló új Adidas-szerződéssel a zsebükben estek ki a pótselejtezőn Észak-Macedóniával szemben, így a vb-k történetében először történt meg az a csúfság, hogy az azurrik nem jutottak ki a tornára.
Az Adidas 1974 és 1979 között már volt az olaszok mezszállítója, ez a korszak azonban semmilyen címet sem hozott nekik. S miután váltottak a francia Le Coq Sportifra, be is húzták 1982-ben a világbajnoki címet. Azóta hazai vizekre is eveztek, a Diadora és a Kappa is együttműködött a válogatottal.
Hogy az Adidasszal meddig jutnak, azt nem tudni, a csapat nincs bombaformában. Megjegyzendő, hogy az olaszok az utóbbi fél évszázadban mind a hat nagy beszállítóval dolgoztak, a Nike sem kivétel, az amerikaiak 1996 és 1999 között öltöztették a Squadra Azurrát.
Az olaszok esete is jól illusztrálja, hogy Minarik Edével, a mosodás szavaival élve
„kell egy csapat”, aztán hogy azt mibe öltöztetik, az másodlagos kérdés.
Eredendően a csapat kvalitásaitól függ, hol végeznek, a szerelésben már nincsenek olyan nagy különbségek, amit a futballtudás ne tudna simán kompenzálni. Leszámítva talán a futballcipőket, azon belül is az 1994-ben piacra dobott Adidas Predatort, amellyel olyan kifliket lehetett rúgni, amelyektől rettegtek a kapusok.
Az olaszokkal szemben a németek kitartása példás (volt), közel 75 éven át ellen tudtak állni a sportszergyártók támadásának: a Nationalelf minden sikerét és bukását Adidas-szerelésben élte meg. Ez 2027-től másképp lesz, a szövetség (DFB) a 2027 és 2034 közötti időszakra évi mintegy százmillió euró fejében a Nike-ra bízza a válogatottak öltöztetését.
A márciusban nyilvánosságra hozott döntés nagy vihart kavart, politikusok is kifejezték nemtetszésüket. Köztük Robert Habeck gazdasági miniszter is, aki azt mondta:
Az Adidas, a három fekete csík és a fekete-piros-arany színkombináció a mezeken mindig is összetartozott a fejemben. A német identitás egy darabja. Egy kicsit több hazaszeretetet reméltem volna
– szúrt oda az illetékeseknek. Őket viszont a szimpla anyagi érdekek, a bombaüzlet ígérete vezérelte a váltáskor.
A Németországban rendezendő idei foci-Eb is az Adidas–Nike-versenyfutásról szól, bár a szereposztásban mások is feltűnnek. Már harmadjára szerveznek 24-csapatos Eb-t, a résztvevők között
csapat képviseli. Az utóbbi esetben a sportszermárka és a válogatott nacionáléja egybeesik, mindketten Dániát képviselik. A mérkőzéseket becslések szerint világszerte 5,2 milliárd néző követheti majd élőben, ők el-elidőzhetnek majd az adott csapat felszerelésén, ami hatalmas reklámértékkel bír.
A Nike–Adidas duó monopolhelyzete ezen a piacon egyértelműen megmutatkozik, s nem elsősorban azzal, hogy a mezőny közel kétharmadát ők öltöztetik, hanem azzal, hogy a tornán szereplő válogatottak összesített szponzortámogatásából 93,8 százalékot képviselnek.
Ami az is jelenti, hogy az alacsonyabbra rangsorolt válogatottak jellemzően a kisebb beszállítók támogatását élvezik. Fajlagosan a Nike jobban jön ki, hiszen a kilenc támogatott válogatottnak a GlobalData becslései szerint évente 132,99 millió dollárt fizet, míg az Adidas hat csapatra költ 112,31 millió dollárt.
A tévéközvetítéseken keresztüli láthatósági idő az amerikai márka esetében meghaladja az 50 százalékot, azaz a pályán töltött idő felében találkozhatunk a pipás logóval.
A GlobalData a FIFA-ranglistahelyezések alapján modellezte az egyes csapatok várható szereplését, s
a legvalószínűbb forgatókönyvnek azt hozta ki, hogy ismét Nike–Adidas-döntő lesz.
Ahogy a legutóbbi világbajnokságon, ahol az Adidas nyert Argentínával a pályára Nike-szerelésben kifutó franciákkal szemben. Csapatneveket ezúttal nem közölt a GlobalData, de mivel a ranglistán hátrébb sorolt válogatottak a Puma-Macron-Joma-Hummel kvartettből választottak mezszponzort, vélhetően nem is jutnak olyan messzire, mint a tehetősebb társaik.
Azaz a negyeddöntőktől kezdve már egyértelmű Nike–Adidas-rivalizálás figyelhető meg a pályán és a képernyőn is. Persze azért szép sport a futball, mert a pályán komoly meglepetések születhetnek.
A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) aktuális erősorrendjében Európát tekintve a Pumát választó csoportriválisunk, Svájc áll a legelőrébb, a tizedik helyen, őt a hummeles Dánia követi a 12-en.
A dánok – bombameglepetésre – már nyertek Eb-t 1992-ben, akkor is Hummelben, úgyhogy kategorikusan őket sem lehet kizárni az esélyesek közül. Pláne azután, hogy a pandémia miatt 2021-ben rendezett 2020-as Eb-n a döntő küszöbén buktak el az angolokkal szemben.
Most az első kilenc helyre rangsorolt csapat hazája mellett az Adidas–Nike párost képviseli. Magyarország az Adidasszal áll szerződésben, a kétéves umbrós intermezzót leszámítva immár 46 éve.
A FIFA európai ranglistája
A sportszergyártók a mezeladásokból tudják visszahozni a fociba ölt eurómilliókat, a szurkolói mezek ára jellemzően 100 euró környékén mozog, hogy ebből mennyi a profit, azt hétpecsétes titokként kezelik.
Nem teszik közzé a tőzsdei gyorsjelentésekben sem az ominózus számokat, de ha nem jönne vissza a pénz, akkor aligha srófolnák feljebb és feljebb a szövetségek támogatását. A nagy tornák idején a mezeladások értelemszerűen megugranak, ám ez nem feltétlenül jellemző az árfolyamokra.
A 2022 végén rendezett világbajnokság a döntőt elbukó Nike-nál 10 százalékos emelkedést, a nyertes Adidasnál viszont csupán 2,5 százalékos pluszt hozott.
Az árfolyamot sokkal inkább a negyedéves gyorsjelentések közzététele mozgatja meg, az akkor közölt profitadatokra és prognózisokra élénkebben reagált a tőzsde, mint akár egy behúzott világbajnoki címre.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.