Bajorország fővárosa kitűnő célpont lehet egy hosszú hétvégére, tekintve, hogy autóval és vonattal is egyaránt körülbelül hét óra alatt megközelíthető. A MÁV nemzetközi járataira már meglehetősen olcsón szerezhetünk jegyet, így
Münchenbe is 29 euróért utazhatunk, ha időben elcsípjük a korlátozott számú jegyeket.
A 60 eurós retúr tikettel tehát kb. 19 ezer forintért vonatozhatunk, de nyilvánvalóan érdemesebb az autós kirándulást választani, amely során több ezer forintot is spórolhatunk, ha hárman-négyen indulunk útnak.
Az osztrák autópálya matricáért (10 napos) most 3100 forintot kell fizetnünk, a benzin ára pedig jelen pillanatban 1,6 euró körül mozog – nagyjából ennyi Németországban is. Az üzemanyag tehát jelentősen drágább, mint nálunk, de még így is megéri vonat helyett az autót választani amennyiben többen megyünk.
Ha megérkeztünk Münchenbe, az autónkat nyugodtan el is felejthetjük, ugyanis a helyi közlekedési infrastruktúra igazán jól kiépített. Metróval (U-Bahn), busszal, hévvel (S-Bahn) vagy villamossal tulajdonképpen bárhová eljuthatunk,
a németek nagy figyelmet fordítottak arra, hogy valamennyi turistacélpont közelében legyen egy megálló.
A tömegközlekedést azonban igazán borsos áron mérik. Egy napijegy 13 euróba kerül, s annak ellenére, hogy ezt az összes zónában használhatjuk, mégis érdemes kiscsoportban gondolkodni.
Létezik ugyanis egy olyan jegykombináció, amellyel 5 ember is utazhat 3 napig. A Group Day Ticket elnevezésű kártyát ugyan csak a belső zónákban használhatjuk – ez bőven elég egy turistának pár napra – anyagilag feltétlen megéri, mert a 29,6 eurós díjat annyi ember közt oszthatják szét, ahányan utaznak a kártyával. Így ha mondjuk öten veszik 3 napra, akkor 6 euróba sem kerül a napi közlekedés egy főnek. Annak ellenére, hogy a jegy- és bérletárak igencsak magasak, nem „spórolnak” a szolgáltatásokkal.
A közel másfél milliós városban 8-8 metró- és hévvonal működik, nem számolva a villamos és buszjáratokat.
Összehasonlításképpen: az 1,8 millió lakossal rendelkező Budapest csak 4 metróvonal rendelkezik...
München városában igazán korrekten kezelik a közlekedési malőröket. Ha egy villamos vagy metró elromlik, s nem közlekedik tovább, azonnal taxikat küldenek a hoppon maradt utasokért.
A taxis-mentést ingyenesen szolgáltatják az utasoknak,
akiket addig szállítanak el, amíg nem tudnak egy olyan közlekedési eszközre felszállni, amely biztosítja a folyamatos továbbhaladást az úticélukig.
München belvárosában gyakorlatilag minden az oda látogató turistákért van. A Marienplatz és a Kaufinger strasse – ami olyan, mint a mi Vörösmarty terünk és Váci utcánk – hömpölygő forgatagának kiszolgálása kifogástalan.
Egymást követik az autentikus német sörözők, s ezek közül is kiemelkednek az Augustiner sörházak.
Az Augustiner-Bräu eredete egészen 1294-es évig vezethető vissza, amikor a freisingi püspök rendelete alapján Haberfeldben megalapították az ágoston-rendi kolostort – München városa híres a szerzetesek által alapított és működtetett sörfőzdékről. A sörgyárat 1829-ben Anton Wagner vásárolta meg.
Ma a sörgyár 50 százaléka egy a Wagner család utolsó leszármazottja által alapított közalapítvány tulajdonában van, míg a másik 50 százalékot számos egyéb vállalkozás birtokolja. Az Augustiner tehát München egyik büszkesége, és ízvilága, valamint széles választéka miatt – nyolc féle terméket gyártanak – a helyiek és a turisták legnagyobb kedvence.
Betérve egy-egy Augustiner házba azonnal egy mini-Oktoberfesten érezhetjük magunkat.
A bajor népviseletbe öltözött felszolgálók 3,5-4 euróért hoznak ki egy korsó sört, amelyhez 1,2 euró körüli átlagáron majszolhatunk igazi bajor perecet.
A helyi specialitásokat, mint például a Käsespätzle-t (sajtos tejszínes nokedli, sült ropogós hagymával – kb. 10 euró) vagy a desszertek közül az almás mandulás Kaiserschmarrnt (kb. 10 euró) mindenképp érdekes megkóstolni, egészen rabul ejti az embert a kifogástalan ízkombináció.
Nem csak az éttermekben, kocsmákban, hanem más egyéb boltokban se lepődjünk meg, ha magyarul szólnak hozzánk. Münchenben ugyanis rengeteg magyar telepedett le, s az Olympia Park szuvenírboltjától kezdve a sarki kávézóig mindenhol találkozhatunk honfitársainkkal. Annak ellenére, hogy úgy tudjuk, rengeteg magyar dolgozik a bajor fővárosban, más nációkhoz képest még a kanyarban sem vagyunk.
A Müncheni Statisztikai Hivatal 2017-es felmérése szerint ugyanis 320 101 regisztrált külföldi él s városban, amelyből
csak 8 621 a magyar.
Nem meglepő módon
Ahogy Magyarországon szinte mindent a Hősök terével és a Lánchíddal adunk el, úgy Münchenben is megvannak a helyi reklámértékű szimbólumok. A bajorok mindent az Olympia Park képével és a Bayern München címerével adnak el. De tényleg mindent. A fanshopokban találkozhatunk többek közt bayernes ketchuppal, légycsapóval és evőeszközzel is.
A klub kegyeiért óriási versenyfutást rendeznek a német autóipar szereplői, s most úgy tűnik, a Volkswagen botrányai miatt esélye lehet a BMW-nek kivásárolni az Audit a Bayern München tulajdonosi köréből.
A Bayern szurkolói már régóta azon töprengenek, hogy miért egy ingolstadti székhelyű autómárka kedvenc csapatuk egyik főszponzora és kizárólagos autóbeszállítója, amikor mindössze néhány kilométerre fekszik egymástól az Allianz Arena és a BMW épülete.
Az Audiról tudni kell, hogy az a Volkswagen tulajdonolja, amely még mindig érintett a dízelbotrányos, károsanyag-kibocsátással kapcsolatos történetben. Ebben pedig az a kellemetlen, hogy számos Bayern játékos vagy vezetőségi tag furikázik városszerte a botrányban érintett konszern modelljeivel.
Egyelőre még nincs szó konkrét összegről azzal kapcsolatban, hogy a helyi autógyár mennyiért fektetne évente a sportbizniszbe, de az biztos, hogy sokkal többet, mint amennyit jelenleg az Audi. Annyi biztos, hogy nagyságrendileg 100 millió eurót kell lerakniuk az asztalra, hogy a VW-konszern alá tartozó céget kivásárolják a buliból.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.