Szakértő: jó üzlet a két paksi blokk

A Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) legfrissebb World Energy Outlook kiadványa is világosan rámutat arra, hogy a legtöbb országban a gazdasági folyamatok alapfeltételét jelenti az elérhető és a megfizethető energia rendelkezésre állása, áll Hárfás Zsolt energetikai mérnök elemzésében, amelyet itt közlünk. (Hárfás Zsolt az Atomenergia Info szakértője)

Jelen helyzetben a legfontosabb kérdés, hogy az Európai Unió elveszíti-e a versenyképességét, hiszen ez alapvetően a megfizethető energián múlik. Az IEA tanulmány azt is bemutatja, hogy ma az európai versenytársak háromszor drágábban jutnak földgázhoz, mint az amerikai ipari cégek, és a villamos energia esetében is hasonló a helyzet, mivel ott is kétszer olyan magas árakat láthatunk. Az energia-intenzív ipar globális piacán jelenleg meglévő 36 százalékos európai részesedés a növekvő energiaárak miatt a következő években körülbelül 10 százalékkal is csökkenhet. Ennek fényében a kormány helyes döntést hozott a két új atomerőművi blokk építése érdekben, hiszen ez lehetőséget teremt a jövőben a hazai háztartások és az ipar versenyképes áron történő villamosenergia-ellátására. Különösen fontos az is, hogy ezt a lépést most léptük meg, hiszen így lépéselőnyben lehetünk a többi európai országgal szemben a versenyképes villamosenergia-ár tekintetében, amely nagyon vonzó lehet a befektetők számára az energia-intenzív ipar piacán.

Gyakran elhangzik az atomenergia ellenzői részéről az a felvetés, hogy hazánk számára két út van a jövőbeli energiaellátás tekintetében, vagy atomenergia, vagy pedig a megújuló energiaforrások alkalmazása. Ez a megközelítés szakmailag egyáltalán nem helyes, hiszen csak egy út létezik ez pedig az atomenergia és a megújuló energiaforrások közös útja, mivel mind a két energiaforrásnak megvannak a sajátos tulajdonságai, ezért ezek nem egymást kiváltó, különösen nem egymást kizáró technológiák. A versenyképesség és a klímavédelmi célok elérése érdekében mind a két energiatermelési módra egyszerre kell támaszkodnunk.

Ugyanakkor látnunk kell azt, hogy az atomerőművi villamosenergia-termelés egyáltalán nem váltható ki megújuló energiaforrások alkalmazásával. A paksi atomerőmű példáján bemutatva ez azt jelenti, hogy pl. naperőmű alkalmazása esetén a jelenlegi blokkok 2000 MW teljesítményét csak 14 400 MW naperőművi kapacitás beépítésével lehetne kiváltani, amelyhez – a közelmúltban átadott beruházás adatait figyelembe véve – 13 210 milliárd forint beruházási költségre lenne szükség. Hozzátéve, hogy ilyen projektek csak úgy tudnak megtérülni 15-20 év alatt, hogy a beruházási költség 60%-át megkapják EU-s és hazai forrásokból, a közel háromszoros paksi villamosenergia-ár átvétel mellett. Hasonló a helyzet a szélenergia esetében is, hiszen a paksi teljesítmény kiváltásához közel 6 745 MW beépített szélerőművi kapacitás beépítésére lenne szükség, amely 2752-3642 milliárd forint befektetés igényelne. A megtérüléshez természetesen itt is szükség lenne jelentős EU-s és hazai támogatásra a kötelező átvétel mellett.  A szél- és naperőművek hektikus termelése miatt pedig a villamosenergia-rendszerbe hatalmas (a beépített teljesítménynek 90-100%-át) tartalékok beépítésére lenne szükség, amely költséget a fenti beruházási költségek nem tartalmazzák. Megújuló energiaforrásokkal történő atomerőművi kapacitás-kiváltás pedig 17-18 Ft/kWh-val növelné meg a hazai villamos energia árát.

Természetesen felmerülhet az atomerőművi kapacitás „elvi” pótlása importból opció is, de 2013-as adatokkal számolva mindez azt jelentené, hogy a hazai fogyasztás 64,5%-a importból származna. Ez óriási mértékben fokozná a hazai importfüggőséget, emellett súlyos ellátásbiztonsági kérdéseket is felvetne, a villamos energia ár tekintetében pedig az egész nemzetgazdaságot veszélyeztető, nehezen kalkulálható kockázatokat hordozhatna. Elgondolkodtató, hogy 2013-ban a hazai villamosenergia-fogyasztás több mint 28%-a importból származott, ez pedig azt eredményezte, hogy a hazai termelés jelentősen csökkent. Ennek eredményeképpen a tavalyi évben a paksi atomerőmű által 15,37 TWh villamos energia biztosította a bruttó hazai termelés 50,7%-át.

A MAVIR legújabb tanulmánya szerint 2030-ig a hazai villamosenergia-rendszerbe beépített erőművi kapacitásokból csak 5120 MW maradhat, a szükséges beépített kapacitás nagysága pedig 11 400 MW-ra növekedhet. Mindez pedig azt jelenti, hogy a következő 15 évben, 2030-ig 6300 MW új erőművi kapacitást szükséges a hazai villamosenergia-rendszerbe beépíteni. Az új kapacitásokra elsősorban a leállított erőművek pótlása miatt van szükség, és csak másodsorban a villamosenergia-igénynövekedés miatt.  A szükséges új erőművi kapacitás alappillérei az új 3+ generációs orosz blokkok lehetnek, amelyek biztonságosan, versenyképesen, magas kihasználási óraszámmal, szabályozhatóan és alaperőműként üzemelhetnek majd a jövőben.

Összességében azonban ezek a blokkok csak 2400 MW teljesítményt fognak képviselni, ezért további 3900 MW egyéb kapacitás megépítéséről kell a következő 15 évben gondoskodni.  2032-2037 között pedig a jelenlegi, a hazai villamosenergia-termelés 50,7%-át biztosító blokkok kiesnek a villamosenergia-rendszerből, így 2038-ban a 4400 MW helyett csak 2400 MW atomerőművi kapacitás lesz a rendszerben.

A hitel visszafizetésével kapcsolatban az ellenzők részéről számos aggály merül fel, de a 10 milliárd euró hitelt más szemszögből is meg lehet világítani. Hazánk 2008 és 2009 között a Nemzetközi Valutaalaptól több mint 8 milliárd euró hitelt vett fel, amelyet a magyar kormány 2013 augusztusában teljes mértékben törlesztett. Ennek fényében úgy gondolom, hogy hazánk számára nem okozhat majd gondot a 21 év alatt a 10 milliárd euró visszafizetése. A 40%-os hazai beszállítási lehetőség, a költségvetési bevételek, a nukleáris fűtőelem visszaszállítása, valamint az átlag 4,5%-os hitelkamat szintén rendkívül előnyös hazánk számára. Hozzátéve azt is, hogy a hitel eredményeképpen egy beruházási lehetőséget kapunk, amelynek GDP növelő, munkahelyteremtő, a hazai iparnak beszállítási lehetőséget biztosító és versenyképességet növelő hatása lehet.  A hitellel kapcsolatban szintén gyakran felmerül a „tiltott állami támogatás” kérdése. Itt azonban felmerülhet egy másik jogos kérdés. A megújuló energiaforrások jelentős EU-s és hazai beruházási támogatása és a termelt villamos energia kötelező, magasabb áron való átvétele a projekt megtérülése érdekében az nem „tiltott állami” támogatás?

A Roszatom által kínált 3+ generációs atomerőművi blokkok versenyképes áron állnak rendelkezésre, ezt pedig a blokkok sorozatgyártása, a határidők pontos betartása, valamint a nukleáris energia sajátosságai teszik lehetővé. Egy új atomerőmű beruházási költsége magas, de a versenyképességét az újgenerációs reaktorok nagyon hosszú tervezett üzemideje és az alacsony üzemeltetési és üzemanyag költsége együttesen határozza meg.  A magas beruházási költséget ennek megfelelően az alacsony üzemeltetési és üzemanyag költségek ellensúlyozzák, így az atomerőművi villamosenergia-termelés versenyképes. Általánosságban elmondható, hogy egy atomerőmű esetén a villamosenergia-termelési költség 60-70%-át a beruházási, 8-15%-át pedig az üzemanyag költségelem teszi ki.

A beruházás megítélése szempontjából fontos kiemelni azt a kormányzati bejelentést, miszerint „… az erőműbővítéshez biztosítandó orosz államhitel költsége nem épül majd be a Pakson előállított áram árába… ” Ez pedig azt jelenti, hogy az atomerőművi termelési egységköltség legnagyobb 60-70%-os beruházási költségeleme nem fogja terhelni az fenti egységköltséget. Az új blokkok akkor is versenyképesek lennének, ha a hitel költsége beépülne a termelt villamos energia egységköltségébe, mivel a 21 év törlesztés követően – a 60 éves garantált üzemidővel számolva - minimum 39 évig az új paksi blokkok még versenyképesebben termelhetik a villamos energiát, hiszen a termelési egységköltségből „kiesik” a 60-70%-os beruházási költségelem. Az új Paks II. blokkok építésével kapcsolatos hazai feltételekkel, műszaki és gazdasági paraméterekkel (10 milliárd euró, 21 év törlesztés a beüzemelést követően, átlag 4,5%-os hitelkamat, 20%-os önrész, 2400 MW teljesítmény, 92%-os teljesítménykihasználási-tényező, 60 éves garantált üzemidő) számolva termelési (ön)költségre 17 Ft/kWh körüli értéket kapunk. Ez pedig versenyképes árnak tekinthető a többi energiatermelési móddal való összehasonlítás után is.

Úgy gondolom, hogy megteremtődhet az a rendkívüli, vissza nem térő lehetőség, hogy az új atomerőművi blokkok a garantált 60 éven keresztül hajtómotorjai legyenek az egész nemzetgazdaságnak, hiszen az egész nemzetgazdaság és a villamosenergia-fogyasztók számára is kulcsfontosságú a villamosenergia-termelés hosszú távú árstabilitása és versenyképessége, mivel ez lehet az egyik alappillére a gazdaság felpörgetésének. Az atomerőmű bővítése pedig megalapozza a hosszú távú árstabilitását, a gazdasági előretervezhetőségét, valamint biztosíthatja a legnagyobb ellátásbiztonságot és versenyképességet is.