Több gól, több sör

Lendített a magyarok sörfogyasztásán a magyar labdarúgó-válogatott viszonylag sikeres nyár eleji foci-Eb-szereplése. Alapvetően ennek tudható be, hogy április és június között 12 millió korsóval, vagyis 60 ezer hektoliterrel több komlónedű gurult le a torkokon, mint az előző év azonos időszakában – derül ki a Magyar Sörgyártók Szövetségének előzetes, összesített piaci adataiból. Alapvetően e negyedévnek köszönhető, hogy 2016-ban szeptember végéig 1,6 százalékkal volt nagyobb az értékesítés a tavalyinál. A harmadik negyedévben ugyanis már visszatért minden a régi kerékvágásba, július és szeptember között nagyjából ugyanannyi sör fogyott, mint tavaly ilyenkor. Ez mégis pozitív, mivel a 2015-ös rendkívül forró nyár miatt nagyon erős volt a bázis, szemben az ideivel, ami inkább változó időjárást hozott – értékelt a Világgazdaságnak Schillinger Attila, a három hazai sörgyártót, a Borsodit, a Drehert és a Heinekent tömörítő szövetség igazgatója.

Nehéz helyzetbe került a hazai sörgyártás az utóbbi évtizedben, azon belül is különösen a válság 2008 őszi kirobbanása óta. Ennek fő oka Schillinger szerint az iparág nemzetgazdasági méretéhez képest magas és egyre növekvő mértékű adóztatása. Míg a válságot megelőzően egy egységnyi sör adótartalma 34 százalék volt, ma ez az arány már 42 százalék. Ez az adótartalom a sör nettó árához viszonyítva a legmagasabb a közép- és kelet-európai régióban, hiszen például Csehországban, Ausztriában és Szlovákiában csak 30-35 százalék közötti. Ráadásul ezen belül ez utóbbi országokban a jövedéki adó aránya is csupán 22–29 százalék közötti, szemben a magyar sört terhelő 33 százalékkal.

A magyar állam 2010–2014 között évről évre egyre többet vont el valamilyen formában a hazai sörgyártóktól, tavalyelőtt már az azok által megtermelt GDP 83 százalékát. (Csak összehasonlításul: a GDP-elvonás átlagos szintje más iparágakban 50 százalék körül mozog.) Ennek is betudható, hogy a sörgyártók beruházásai soha nem látott szintre, mintegy évi 4 milliárd forintra csökkentek.

Ilyen körülmények között ugyanis a söripar legfeljebb csak szinten tudja tartani a termelést, fejlődésre, beruházásokra kizárólag akkor lenne kilátás, ha számára kedvezően változna a hazai szabályozási környezet, úgy, hogy azáltal a magyarországi gyártók versenyképesebbek lehessenek a régióban – közölte a sörszövetség igazgatója. Azáltal ugyanis, hogy a hazai sörgyártás jövedelmezősége gyakorlatilag eltűnt, a gyártók komoly versenyhátrányba kerültek a kapacitások bővítéséért, a beruházásokért a nemzetközi anyavállalataikon belül folyó versenyben. Az erős árverseny, a csökkenő volumenek és az egyre növekvő mértékű dömping árú importsör-behozatal eredményeként egy átlagos, 4,5 százalékos alkoholtartalmú palack relatív, inflációtól szűrt ára évek óta változatlan, mintegy 205 forint körül stagnál. Az adóterhelés csökkentése miatt a központi költségvetésnek összességében nem lenne kevesebb bevétele, mivel a szövetség számításai szerint az ebből származó kiesést kompenzálnák az olcsóbbá váló sörök hatására várhatóan megnövekedett fogyasztás után beszedett adó.

Évente hatmillió hektoliter sör

A három magyarországi sörgyártó négy sörgyárban évente mintegy 6 millió hektoliter sört állít elő, 1700 főt foglalkoztat, a söripari értékláncon keresztül pedig összesen 23 765 főt foglalkoztat, miközben évente 64 milliárd forint közterhet fizet.