Esély az inflációtól

Végre egy mutató, amely jobban alakul a korábban vártnál: ha már a növekedésnek lőttek, legalább az áremelkedés is megszelídült. Az utóbbi időben amúgy is inkább külső, mint belső tényezők hajtották felfelé az inflációt, de most a globális lassulás megfékezte az energia- és élelmiszer-drágulást. Mindezek alapján akár bátor kamatcsökkentést is léphetne a jegybank, de a pénzpiacok olyan ideges hangulatban vannak, hogy ezzel akár a forint összeomlását is kockáztatnánk.

A külső sokkok lecsengése után a jövő év végére elérhetőnek látszik az árstabilitást jelentő 3 százalékos infláció elérése. A csökkenő pénzromlás következtében azonban egyre nagyobb mértékű lesz a reálkamat, ez viszont tovább hűti

a gazdaságot. Még az is előfordulhat szakértők szerint, hogy a végén a tervezettnél alacsonyabb inflációval találja magát szemben a jegybank, de nem tud majd eléggé kamatot csökkenteni pénzpiaci zavarok fellépése nélkül.

Ez azonban nem egyik percről a másikra történik, így mindenképpen lesz idő felkészülni erre az eshetőségre. Fontos fejlemény, hogy a pénzügyi sajtó az IMF mentőövének a bejelentése óta kezdi „hanyagolni” Magyarországot, legalábbis már lekerült a napirendről az Izlanddal való hasonlítgatás. Ezzel legalább esélyt kaptunk arra, hogy kilábaljunk a nehéz helyzetből, és talán hamarosan az inflációs trendnek megfelelő kamatszintünk legyen.

Ha kitisztul végre a kép, akkor el lehet kezdeni az eurózónába történő belépés tervezését is, ha már úgyis – sok év után először – teljesíthetőnek tűnnek a maastrichti kritériumok. Ez további lökést adhatna a stabilizációhoz is, amelyre most a legnagyobb szükség lenne. Igaz ugyan, hogy a jelenlegi kamatszintek egyre inkább kilógnak a követelmények kereteiből, de ha elszánt és hiteles tervvel áll elő a kormány, akkor a piacok is elkezdik beárazni a csatlakozást, ami megoldaná a kérdést.