Jó reggelt, MNB! Végre versenyképesebbé tenné a forinthiteleket

Miután nem vagyok pénzügyes, így természetesen fogalmam sincs, hogyan lehetne versenyképessé tenni a forintalapú hiteleket, csak sejtem, hogy a gazdaság egészének versenyképessége nélkül ez aligha sikerülhet. Megítélésem szerint a forintalapú hiteleket nemcsak nem lehet, de talán nem is szabad mesterségesen versenyképessé tenni. Miután a devizahitel még a forint legrosszabb árfolyama mellett is versenyelÕnyt élvezett, a forintalapú hitel versenyképességét csak – kimondva, kimondatlanul – állami szerepvállalással (garancia, kamattámogatás stb.) lehetne javítani. A magyar gazdaság adott helyzetében ennél veszélyesebb lépést aligha tudok elképzelni. Ha pedig a forintalapú hitel versenyképességét pénzügyi technikákkal javíthatja az MNB, illetve a bankok, vajon miért nem tették meg évekkel ezelÕtt? Elismerve, hogy a hazai gazdaság súlyos gondjai mindenekelÕtt a fiskális politikával kapcsolatosak, az sem tagadható, hogy a devizahitelek szabadjára engedése az utóbbi két-három évben el nem hervadó „érdemeket” szerzett a gondok kiélezÕdésében.

Abból indulhatunk ki, hogy a forintalapú hitelek mostani versenyképtelenségét a magyar gazdaság helyzete határozza meg. Ennek látható jele, hogy a magyar kamatszint az európai országok között a legmagasabbak közé sorolható, az Európai Központi Bank irányadó kamatánál mintegy 8 százalékponttal magasabb. Kívülállóként nehéz megítélni, hogy az éves GDP 80 százaléka fölé ugrott adósságállomány finanszírozásának milyen valós költségei vannak, de aligha kételkedhetünk az MNB 9,5 százalékos kamatszintjének indokoltságában. MindezekbÕl az az egyszerÛ következtetés adódik, hogy a forint mostani és várható kamatszintje mélyebb gazdasági meghatározottságú, és nem az MNB, de még csak nem is a hazai gazdaságpolitika kompetenciája, hanem érdemben alig befolyásolható adottság, amelyet a nemzetközi pénzpiac determinál.

A forintalapú hitelek versenyképességnek javítása tehát csak akkor lehetséges, ha a hitelfelvevÕk – költségvetés, vállalkozások, lakosság – a hitel tényleges költségeinek csak egy részét fizetik meg, a többit az államháztartás állja. A versenyképesség ilyen javítása nemcsak az elemi közgazdasági alapvetésekkel ellentétes, de az adott helyzetben az államháztartás hiányát növeli, éppen úgy, mint a szabadjára engedett devizahitelezés.

Mélyebb gazdasági meghatározottságok alapján tehát nem a forintalapú hitelek versenyképességén kellene javítani, sokkal inkább a devizaalapú hitelek valós nemzetgazdasági terheit kellene a hitelfelvevÕknek maradéktalanul megfizetniük. Jelenleg ugyanis a vállalati és a lakossági devizahitelek, amelyek a teljes nemzetgazdasági adósságállomány felét teszik ki, valós költségeinek egy részét – az irreálisan magas kockázati felárakban – valószínÛleg az államháztartás fizeti meg.

Látni kell, hogy a forint- és devizaalapú hitelek versenyében az egyéni, vállalati, banki és nem utolsósorban nemzetgazdasági érdekek ütköznek, amelyeket aligha lehet széplelkÛ kódexekkel kezelni. A megoldás sürgetÕ, különös tekintettel arra, hogy a politika és a szélesebb közvélemény is krokodilkönnyeket ejt, és minden áron a devizahitelesek megsegítésén fáradozik – pedig hát eddig is, és, úgy tÛnik, a jövÕben is jelentÕs elÕnyöket élveznek a költségvetést finanszírozó adófizetÕkkel szemben. Elismerve a probléma összetettségét és saját ismereteim hiányosságait, mégis csak bizarr és abszurd, hogy miközben nemzetgazdaságunk a magasra szökött adósságállomány irreális és növekvÕ terheit nyögi, a pénzpiaci szereplÕk mindegyike a devizahiteleket favorizálja, a magyar monetáris politika pedig évek óta lábhoz tett fegyverrel statisztál ehhez.

A szerzÕ a GKI Energiakutató és Tanácsadó Kft. ügyvezetÕ igazgatója