A mi vizünk

Először is, a vízszolgáltatás jó üzlet. Természetes monopólium, stabil bevétel, tisztes nyereség. Számos önkormányzat azért döntött vagy dönt ezután mégis a privatizáció mellett, mert vagy nincs pénze a fejlesztésekre, vagy nem kívánja megfelelően magasra emelni a vízdíjat, vagy egyszerűen működési költségeit akarja fedezni belőle.

A multik nyilván élnek az adandó lehetőséggel, és igyekeznek a számukra legjobb feltételt kialkudni. A döntés azonban az önkormányzaté.

Esetünkben a Pécsi Vízmű kisebbségi részét ugyanaz a Páva Zsolt adta el 1995-ben, mint aki most visszaveszi. Ily módon nehéz másra mutogatni a rossz szerződés miatt. A kisajátítás formája is aggályos. Bár a vita már régóta húzódik a két fél között, az ilyen durva, egyoldalú lépés mindenképpen árt a jogbiztonságnak és a befektetői bizalomnak. Nem beszélve arról, hogy a város amúgy is nyakig ül az adósságban, a várható kártérítés előteremtése pedig tovább növelheti azt.

Ettől függetlenül nyomós érvek szólnak a közművek közösségi tulajdonban tartása mellett. Egyre több önkormányzat ismeri fel Magyarországon is a vízszolgáltatásban rejlő lehetőségeket. Példaként az ugyancsak fideszes vezetésű Debrecent szokták felhozni, amelynek saját tulajdonú társasága már külföldön is szolgáltat.

Nem mellesleg, amikor az alföldi város közműcége 2006 végén megkötötte a húsz évre szóló üzemeltetési szerződést Székelyudvarhellyel, ott rögtön 20 százalékkal drágult a víz a fejlesztések fedezésére.
Hogy hol végződik az üzlet és hol kezdődik a politika, azt mindenki döntse el maga.