Az EU két új arca

Herman Van Rompuy belga kormányfő megválasztása az Európai Tanács élére nehezen betölthető űrt hoz létre saját hazájában. A 62 éves kereszténydemokrata politikus másfél éven át tartó folyamatos belpolitikai válságon lett úrrá kormányalakításával Belgiumban, amely most valószínűleg ismét kiújul.

Kissinger tette fel a híres kérdést: „Kit kell felhívnom, ha Európával akarok beszélni?” Az uniós állam- és kormányfők által adott válasz: két ismeretlent. Van Rompuy neve éppúgy nem mond semmit a nagypolitika színpadán, mint ahogy Catherine Ashton, az új külügyi és biztonságpolitikai főképviselő (az EU most megválasztott „külügyminisztere”) neve sem csengett ismerősen senkinek egy évvel ezelőttig. Ashton némi ismertségre szert tett ugyan az EU–Dél-Korea szabad kereskedelmi szerződés tető alá hozatalával, de csak a kereskedelempolitikával foglalkozók körében.

Ez még persze nem baj, majd megismeri a világ Európa két új arcát, lesz ideje megszokni őket. Egyébként is tetteikkel kell megismertessék magukat. E téren nem rosszak az esélyeik. Van Rompuy és Ashton egyaránt bizonyította konszenzusteremtő képességét, és a gyakran 27-felé húzó tagállamok számára most talán ez a legfontosabb. No meg az, hogy az új vezetők ne nőjenek a fejükre. Ennél a két embernél ez a veszély nem tűnik nagynak.