Az Alkotmánybíróság (AB) szerint ugyanis a jogalkotó hatáskörébe tartozik az, hogy ilyen korrekciós tételekkel módosítsa az adóalapot. Bár előzetesen több adószakértő és az országgyűlési jogok biztosa is úgy vélekedett, hogy a járulék utáni szja-fizetés finoman szólva furcsa, az AB végül nem nekik adott igazat.
Tény, hogy a kifogásolt passzus megsemmisítése – lévén fő állami bevételi forrásról van szó – alaposan kihúzta volna a talajt a 2010-es büdzsé lába alól. A kabinet ugyanis minden igyekezete ellenére sem tudta volna év elejével az új helyzethez igazítani az adószabályokat. Maradt volna tehát az évközi szja-módosítás, minden adóbevalló rémálma.
Mindettől azonban marad a kérdés: mi a célja a sokak által tévesen „szuper” előtaggal illetett bruttósításnak? Bár valóban jól hangzik, hogy csökkennek az adókulcsok, talán még a felületes hírfogyasztók is jól tudják: az szja-teher mérséklődése nem ennek, hanem a sávhatár kitolásának köszönhető. Ehhez pedig semmi szükség az adóalap módosítására.
Így világosan látható, mekkora bruttó összeget emészt fel egy-egy dolgozó foglalkoztatása – érvel a kormány. Ám ez korántsem igaz, hiszen az adóalap így sem tartalmaz néhány kisebb munkáltatói, valamint egyetlen munkavállalói járulékot sem. Ráadásul a mellékhatások semlegesítése végett a bruttósítás miatt jelentősen növelni kellett az adójóváírás keretét és összeghatárát is. Holott korábban éppen ennek, a minimálbér kvázi adómentességét biztosító rendszernek a kivezetése volt a cél.
Egy pozitív hozadéka mindenképpen van a dolognak a kormány számára: az egészségügyi hozzájárulás mértékét az „egyenlő elbánás” jegyében lehetett 27 százalékra emelni.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.