Olykor meglepő tapasztalni, hogy a pénzügyi, befektetői piac szereplői akár a tengerentúlon is menynyire tájékozottak a hazai gazdasági, pénzügyi és politikai folyamatokban, s milyen mélységben ismerik akár egy-egy politikai erő egyedi megnyilvánulásait is. Persze különösen szívmelengető, ha ezek a tapasztalatok alapvetően kedvező, bátorító visszajelzések formájában öltenek testet. Az elmúlt hetek tárgyalássorozatának egyértelmű tapasztalata azonban, hogy míg a jelenlegi kormányzati politikát sokan egyfajta lehetetlen küldetés sikeres teljesítéseként értékelik, addig a választások utáni gazdaságpolitikával kapcsolatos bizonytalanságokat ma egyöntetűen a Magyarország felzárkózásával kapcsolatos legnagyobb kockázatnak tartják.
Eközben az is nyilvánvalóvá vált, hogy a jelenlegi kormányt az ország hitelessége, illetve annak helyreállítása érdekében végzett munkájában nem is a kitűzött feladatok politikai nehézségei akadályozták, hanem sokkal inkább az a körülmény, hogy a kormányzást mindössze egy évre vállalta, s így kevés befolyást gyakorolhatott arra, hogy a következő kormányzat az elért eredményeket később csak feléli, vagy képes lesz gyarapítani is. Ezzel szemben a következő kormány már egy teljes választási periódusra hirdet majd programot, ha tehát abban nem követ el súlyos hibákat, akkor az ország azonnal tapasztalhatja majd a növekvő hitelesség és bizalom közvetlen pozitív pénzügyi és gazdasági hatásait. Egy ilyen program megalkotásának és meghirdetésének eközben sajnos komoly korlátját képezheti, ha a választási ígérgetések több kérdésben is lehetetlen helyzetbe hozzák majd azokat, akik későbbi érdemi kormányzással is szeretnének foglalkozni. Tapasztalhatjuk ezt például az ingatlanadóval kapcsolatos hisztérikus kampánytaktikázás esetében is.
Ha a választási kampányt a hideg racionalitás és nem a választási szerepléssel kapcsolatban táplált politikai paranoia uralná, akkor jó ideje érdemi kérdésekről folyna a vita. Olyanokról, mint az ország teherbíró képességéhez, azaz a most kialakított támogatási szinthez igazodó és a meglévő forrásokat hatékonyan felhasználó egészségügyi, oktatási, avagy önkormányzati intézményrendszer kialakítása. Illetve a közlekedési vállalatok kapcsán sem kizárólag a korrupciós ügyek szolgálnának a közbeszéd tárgyául, hanem – a korrupciótól való megtisztulás mellett – szó esne arról is, hogyan fog folytatódni ezen szervezetek működésének már megkezdett átalakítása és ésszerűsítése, és ennek hogyan válhat eredményévé az az adósságkonszolidáció, melyet választási évben feltétel nélkül megtenni kizárólag politikai indokból lehet.
A választási ígéretek és a várható gazdaságpolitikai program kapcsán egy egyszerű, de könnyen követhető és számon is kérhető mércének tekinthetjük az eurócsatlakozással kapcsolatos ambíciókat és ígéreteket. Különösen azért, mert a konvergenciaprogram közelmúltban megjelentetett legfrissebb változata is megerősíti, hogy Magyarország változatlan költségvetési és gazdasági pályával 2011-re teljesítheti a tagság legfőbb kritériumait. Több külső elemző így már ekkorra alkalmasnak látja az országot az ERM II-be való belépéshez, és hangzott el olyan vélemény is, mely szerint 2013-ban, más elemzők szerint 2014-ben akár az euró is bevezethető lenne. Ennek alapján a választási kampányban elvárható, hogy a versengő politikai erők – különösen azok, amelyek jó eséllyel kormányzati munkára készülnek – igyekezzenek a következő kormányzati periódusra meghatározni a csatlakozási céldátumot az ERM II-höz és lehetőleg az euróövezethez is. Csak bízni tudunk benne, hogy ebben – azaz a pénzügyi stabilizáció és felzárkózás vonatkozásában – a következő kormánynak nem lesznek kisebb ambíciói, mint a jelenleginek.
A szerző Magyarország pénzügyminisztere
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.