Forintosítás

Decemberre sikerült eljutni odáig, hogy az új folyósítású kölcsönök közel harminc százalékát ismét a hazai fizetőeszközben vették fel a hazai adósok.

A változáshoz több tényező is hozzájárult. Egyrészt a viszonylag tempós jegybanki kamatvágásoknak köszönhetően elviselhető mértékű – éppen egy számjegyű – piaci kamatokkal tudtak előállni a bankok, ami már gondolkodóba ejti a lakáshitel felvételében érdekelt ügyfeleket.

Másrészt sok adósjelöltet óvatossá tettek az elmúlt bő egy év fejleményei, és a potenciális hitelfelvevők nagy része nem szívesen vállal fel árfolyamkockázatot is egy-két százalékpontos kamatelőnyért cserébe. Közvetett módon bár, de szintén a forinthitelek térhódítását segíti a közelmúltban megjelent, a felelős lakossági hitelezésről szóló kormányrendelet, amely a jelzálogkölcsönök maximális hitel/biztosíték arányánál a forintalapú konstrukcióknak hagyja a legnagyobb mozgásteret.
Viszont minden kedvező körülmény ellenére nagyon kevés az esélye a piac gyors átrendeződésének. Az ingatlanpiac gyakorlatilag leállt, a hitelezési feltételek (elsősorban a minimális önerőt tekintve) jelentősen szigorodtak, így a „csúcsidőszakra” jellemző havi 60-80 milliárdnyi új lakáshitellel szemben most jó, ha 15-20 milliárdnyit kihelyeznek a bankok. A jelenleg hatályos lakástámogatási rendszer pedig nem alkalmas arra, hogy élénkítse a piacot, hiszen túl sok és túl magas a benne elrejtett korlát.
A hazai gazdaság kilábalási esélyeinek tükrében pedig nagyon úgy tűnik, egyelőre hiába állítottak be a korábbinál jobb „keverési arányt” a lakáshitel-kínálatban a pénzügyi szolgáltatók: optimista forgatókönyvvel kalkulálva is csaknem egy évbe telhet még, mire beindul az a bizonyos motor.