Határozottabb felügyelet kell

- Az elmúlt időszak ellenzéki nyilatkozatai tükrében nem az öné a legbiztosabb állás Magyarországon. Hogyan kezeli ezt a helyzetet, és befolyásolja-e valamilyen módon a munkáját?
- Nem, egyáltalán nem befolyásolja a tevékenységemet. Amikor ezt a pozíciót elvállaltam, akkor is többször kérdeztek erről, és azóta sem változott a véleményem: a felügyelet vezetését kimondottan szakmai megbízatásnak tekintem, ez nagyon nehéz és egyben izgalmas feladat. Erre a megbízatásra így tekintettem, amikor megkerestek, amikor kineveztek, ez most is így van. Természetesen egy ilyen feladat ellátásához szükséges a mindenkori kormány bizalma is, attól függetlenül, hogy a PSZÁF – függetlenségének megerősítésével – parlamenti kontroll alá került. Mindenesetre azon leszek a jövőben is, hogy a munkámmal, illetve az egész szervezet munkájával rászolgáljak a mindenkori kormány bizalmára.

- A kettős irányítási struktúra megszüntetését részben azzal indokolták, hogy nem határolódtak el egymástól egyértelműen a felügyeleti tanács és a hivatal (a főigazgató) feladatkörei. A szervezeti struktúra leegyszerűsítése magával hozza-e majd a gyorsabb reakciót, amelyet sokan hiányoltak a felügyelet működése kapcsán?
- Január elsejétől megszűnt a felügyeleti tanács, ezáltal a főigazgató által irányított belső hivatal elkülönülése is. A főigazgató és helyettesei megváltak a felügyelettől, így nagyon gyorsan át kellett alakítani a szervezetet. Ennek az átalakítási folyamatnak az eredményeként jelentősen csökkent a szervezeti egységek száma a PSZÁF-on belül, és 60 százalékkal kevesebb vezető beosztás maradt, laposabb lett a szervezet. A felügyelet így a korábbinál sokkal operatívabbá vált. Nagyon fontos, hogy most már világossá vált, kinek pontosan mi a feladata, és miért tartozik felelősséggel. Ennek megfelelően az az elvárásom, hogy a PSZÁF a korábbinál sokkal gyorsabb és határozottabb legyen. Arról sem szabad elfeledkezni, hogy az eddigi funkciók mellé beléptek a kibővült fogyasztóvédelmi feladatok is. Az átállást egyébként személy szerint nagyon sikeresnek tartom, hiszen minden olyan kritériumot, amelyet a törvény előír, gyakorlatilag tíz nap alatt teljesítettünk.

- A létszámra milyen hatást gyakoroltak a mostani változások?
- Kisebb mértékű lemorzsolódás történt a szervezeten belül: egyes dolgozóink önként távoztak a felügyelettől, néhány alkalmazottól pedig – éppen a szervezeti struktúra átalakulása miatt – meg kellett válnunk. Később viszont létszámbővülésre is számítani lehet, hiszen a megnövekedett feladatkörből adódóan szükség lesz arra, hogy bizonyos szakértői pozíciókra friss munkaerő érkezzen.
- Az elmúlt néhány hónapos időszakban eddig soha nem látott mennyiségű jogszabály készült, illetve módosult a pénzügyi területen, akár a banki, akár a biztosítási, akár az egyéb szektorokat nézzük. Volt-e idejük felkészülni a változásokra, nem volt-e túl nagy a lendület?
- Valóban gyorsabb volt a tempó a megszokottnál. A most életbe lépett, illetve a közeljövőben hatályba lépő jogszabályokat két nagy csoportra lehet osztani: az elsőbe a pénzügyi rendszer biztonságát elősegíteni hivatott, illetve a felügyelet megerősítését, működését érintő jogszabályok tartoznak, a másikba pedig a fogyasztóvédelmi kérdéseket szabályozó új törvények, illetve módosítások. Az első csoportot értelemszerűen könnyebb volt lekövetni, viszont a másodiknál szükség lesz egy kis időre, hogy maradéktalanul fel tudjunk készülni a változásokra. Akadtak ugyanakkor területek, ahol a szabályozás egyszerűsödött a korábbihoz képest: ilyen például az új bírságolási politika.
- A jegybank és a felügyelet közötti szorosabb együttműködés változatlanul napirenden van, a kérdés csak ennek szintje lehet. Ön milyen megoldást látna leginkább célravezetőnek, és elképzelhetőnek tart-e olyan megoldást, hogy a PSZÁF közvetlenül az MNB irányítása alatt – netán annak részeként – működjön?
- Az mindenképpen bizonyos, hogy nagyon komoly mértékben erősíteni kell a makroprudenciális és a mikroprudenciális funkciók összhangját, illetve az együttműködést a két feladatot ellátó intézmények között. Ez az összhang pedig több szervezeti struktúrában megvalósítható, tehát nem lehet kategorikusan kijelenteni, hogy az egyik jobb vagy rosszabb a másiknál. Itthon két forgatókönyv jött számításba: az egyik szerint bizonyos felügyeleti funkciók a jegybank ellenőrzése alá kerültek volna, a másik pedig a felügyelet önállóságát megőrizve a korábbinál intenzívebb együttműködést irányoz elő. Magyarország végül az utóbbi megoldás mellett tette le a voksát, és én is ezzel értettem egyet. A Pénzügyi Stabilitási Tanács létrejötte egyébként az egyik garancia arra, hogy ez az együttműködés kellően szoros legyen.
- Az eddigi jelek alapján 2010 sem lesz könnyebb év a bankok számára a tavalyinál, leginkább a portfólió minőségének alakulása miatt. Szükség lehet-e állami beavatkozásra, vagy a külföldi anyacégek (ahogy eddig) szép csendesen feltőkésítik majd a leányaikat?
- A magyar bankrendszer nagyon jól ellenállt a pénzügyi válság hatásainak, ezt kellően alátámasztja, hogy komolyabb állami beavatkozásra – ellentétben az USA-val vagy több európai országgal – nem volt szükség. Tőkét egy közepes méretű szereplőnél emelt az állam, likviditást javító hitelt pedig három szereplő kapott piaci feltételek mellett. (Ezek közül az első számú szereplő, az OTP Bank már vissza is fizette az összeg felét.) Mindezek tükrében nem látok arra utaló jelet, hogy az idén vagy később állami beavatkozás válna szükségessé a magyar bankrendszerben. Ezzel együtt 2010 sem lesz könnyebb év, mint a tavalyi, a hitelportfólió romlása folytatódhat, ez további céltartalékképzést von maga után, csökkentve ezzel a hitelintézeti szektor jövedelmezőségét. A bankok működési ciklusa egyébként mindig kis csúszásban van a gazdaságéhoz képest, vagyis náluk később következhet be a kilábalás, mint a gazdaság egészében. Mivel pedig a képződő banki jövedelem most nem mindig haladja meg a hitelezésen elszenvedett veszteséget, ismét lehetnek példák arra, hogy a tőkehelyzet további stabilizálása érdekében a tulajdonos pótlólagos tőkét biztosít. Abban viszont biztos vagyok, hogy ha netán ilyen lépések válnak szükségessé, az anyabankok cselekednek, már csak azért is, mert erre több alkalommal, írásban kötelezték magukat.
- Ez év egyik nagy feladataként határozták meg a teljes körű adósregiszter létrehozását. Mekkora az esélye annak, hogy ez valóban megszülessen?
– A pozitív adóslistaként ismert nyilvántartási rendszerről 2008 óta a parlament előtt van egy törvényjavaslat, ám a választások közeledtével ennek elfogadására ebben a ciklusban már nincs esély. Hangsúlyozom ugyanakkor, hogy erről a kérdésről nem politikai, hanem szigorúan szakmai vita zajlik: az a kérdés ugyanis, hogy egy ilyen jogszabály mögé milyen alkotmányos garanciákat lehet beépíteni. Meg kell jegyeznem ugyanakkor, hogy ha az ügyfél elvárja, hogy védjük meg a túlzott eladósodástól, bele kell törődnie abba, hogy sérülnek bizonyos, a személyes adataihoz fűződő alkotmányos jogai. Azt kell tehát eldönteni, mennyiben lehet korlátozni az ügyfelek jogait annak érdekében, hogy az érdekeik jobban érvényesüljenek, vagyis ebben az esetben értékválasztásról van szó, amelyet a törvényhozásra kell bízni.
- Többször említett kifogás a PSZÁF munkája kapcsán, hogy igen kesztyűs kézzel bánik a szabálytalanul működő piaci szereplőkkel, és jelképes mértékű bírságokat osztogat. Most, hogy elvben adott a lehetőség a határozottabb fellépésre, változik-e ez a helyzet?
- Való igaz, hogy a fogyasztóvédelmi bírság felső határa kétmilliárd forintra emelkedett, és adott a lehetőség a jóval határozottabb fellépésre egyéb területeken is. További iránymutatást adhat a szereplők számára, hogy a PSZÁF élhet a személyi bírságolás eszközével. Ezzel együtt előre kell bocsátanom, hogy a milliárdos bírságokra – remélhetőleg – igen ritkán lesz precedens, akkor, ha egy adott szolgáltató sorozatban, súlyos mértékben szegett meg bizonyos szabályokat. Tehát valóban szigorodni fog kissé a felügyelet bírságolási gyakorlata, ám a kezünkben lévő eszközökkel mindig csak élni kívánunk, visszaélni semmiképpen sem.

1997 és 2001 között a Magyar Nemzeti Bank ügyvezető igazgatójaként és az igazgatóság tagjaként tevékenykedett.

1999 és 2001 között az MNB tulajdonában álló központi elszámolóház, a Keler igazgatóságának alelnöke volt, ugyanakkor a Tőzsdetanács tagja is.

2001-től a CIB Banknál ügyvezető igazgató, majd 2002 és 2005 között Karvalits Ferenccel együtt társ-vezérigazgató.

2006 és 2009 között a magyarországi Allianz Bank vezérigazgatója.

2005 és 2009 között a Magyar Telekom felügyelőbizottságának tagja, az auditbizottság elnöke.

2009-től a felügyeleti tanács, 2010. januártól a PSZÁF elnöke. Oktat a Corvinus Egyetemen, az Államigazgatási Egyetemen és a Nemzetközi Bankárképző Központban.

1997 és 2001 között a Magyar Nemzeti Bank ügyvezető igazgatójaként és az igazgatóság tagjaként tevékenykedett.

1999 és 2001 között az MNB tulajdonában álló központi elszámolóház, a Keler igazgatóságának alelnöke volt, ugyanakkor a Tőzsdetanács tagja is.

2001-től a CIB Banknál ügyvezető igazgató, majd 2002 és 2005 között Karvalits Ferenccel együtt társ-vezérigazgató.

2006 és 2009 között a magyarországi Allianz Bank vezérigazgatója.

2005 és 2009 között a Magyar Telekom felügyelőbizottságának tagja, az auditbizottság elnöke.

2009-től a felügyeleti tanács, 2010. januártól a PSZÁF elnöke. Oktat a Corvinus Egyetemen, az Államigazgatási Egyetemen és a Nemzetközi Bankárképző Központban. -->