Adórendszer: mit váltott be ígéreteiből a kormány?

A mintegy ötven adónemből álló adórendszernél az adónemek számának csökkentése, az úgynevezett kisadók gyomlálása elemi követelmény. Ezek közül a kulturális járulékot megszüntették. Több járulék összevonása (munkaadói, munkavállalói, társadalombiztosítási) szintén a rendszer áttekinthetőségét segíti, mint ahogy a különadók társasági és személyi jövedelemadóba történő beépítése is helyeselhető (egyszerűsítési szempontból). Ugyanakkor új adónemek is születtek. Az értékalapú ingatlanadó – amelyet sajátos indokokkal az Alkotmánybíróság 2010 elején megszüntetett – farvizén beúszott még három új adónem. A nagy teljesítményű gépjármű, a vízi és a légi jármű adói bevételt talán annyit sem hoznak, amennyibe működtetésük kerül. A „válságkezelés” rendkívüli helyzete kínálta lehetőséggel nem sikerült élni az egyszerűsített vállalkozói adó (eva) és az egyszerűsített közteher-viselési hozzájárulás (ekho) megszüntetésével, holott ezen adónemek kivételező, rendszeridegen jellege aligha vitatható.

Ha tehát az egyszerűsítést az adónemek számának alakulásával mérjük, az eredmény csekély. A kormány összességében két adónemmel csökkentette a rendszer elemeit, ehhez tett hozzá még egyet az Alkotmánybíróság.
A rendszer bonyolultságát azonban más elemek is okozzák. Itt több sikeres lépés történt. A tételes egészségügyi hozzájárulás törlése, a társasági adó alapját alakító tételek számának redukálása, az szja-kedvezmények többségének száműzése kifejezetten üdvözlendő. A NYENYI-lap kiiktatása is a bérszámfejtők örömére szolgál.
A helyi iparűzési adó beszedésének központosítása is az adózók dolgát könnyíti. Nem így a személyi jövedelemadónál bevezetett „félszuper” bruttósítás. Az biztosan bonyolította a rendszert, hogy egy bérnek más az adó- és megint más a járulékalapja. Az áfakul-csok szaporítása (25, 18, 5 százalék) – azon túlmenően, hogy nyilvánvaló szakmai hiba az árakat terhelő adóba „szociálpolitikát” vinni – az áfa alkalmazását nehezíti. A vállalkozók „piaci viszonyoknak megfelelő” jövedelemszámítása sem könnyíti a könyvelők életét, noha a cél, hogy ne mindent osztalékágon „vegyenek ki”, támogatható.

Az egyszerűsítés mellett fontos lehet a stabilitás is. Hol van már az évi egy-két módosítás? Az szja-törvényt tavaly 14 másik törvény, az adózás rendjét pedig 18 módosította. 2010-ben ugyanezt a törvényt már másik négy is változtatta. A 2009-es nyári nagy törvénycsomagot véglegesnek ígérve ősszel is benyújtottak egyet, amely a nyári csomagot 69 jogszabályhelyen módosította, 23 esetben pedig a nyári módosítás „nem lép hatályba”. Ez a kiszámíthatatlanság legalább annyira rontja az adózással szembeni magatartást, mint a rendszer bonyolultsága.
Félreértés ne essék, igazán egyszerű adórendszerben nem hiszek. Az adó nemcsak a közösségi kiadások fedezetét hivatott biztosítani (ún. állambevételi funkció), hanem másodlagos funkciót tekintve a gazdaság-, a szociálpolitika stb. megvalósítására irányuló eszköz is. Ráadásul a rossz adómorál mellett a szabályozásnak zárni kell(ene), a szürkegazdaság visszaszorításában is eminens szerepe lehet (másokkal együtt). Egy társadalom minél fejlettebb, a jog-, így az adórendszere is összetettebb, cizelláltabb. Ezért mondhatjuk azt, hogy például a német adórendszer a mienknél is bonyolultabb. Alighanem a mi fejlettségi szintünknél az adórendszerünk bonyolultabb, ezen azért változtatni indokolt. Ötlet, elképzelés, szakmai vélemény ez irányban sok van. Kérdés, hogy az új kormányzat mit vállal ebből fel, s ezek közül mit tud a törvényhozással elfogadtatni.

A szerző c. egyetemi docens, az Ernst & Young adószakértője