Az Orbán-kormány céljai és eszközei

Aligha rázzák meg a kormányt azok a tüntetések, amelyeket a gyenge és megosztott ellenzék hirdetett meg erre a hétre az Alkotmánybíróság védelmében: a kormánytöbbség várhatóan nem táncol vissza a testület megregulázásának igényétől. A dolgok jelenlegi állása szerint az Alkotmánybíróság nem vizsgálhatja majd a válságadók sorsát, de a magánnyugdíjpénztárak tervezett elsorvasztását sem, így semmi kétség, a szombaton ismertetett büdzsében szereplő – ki tudja miért, de századnyi pontossággal meghatározott – hiány 2011-ben tartható lesz, sőt, a tetemes adósságállományból is le lehet faragni néhány százaléknyit. A becsvágyó építkezést, mint ezt a tévében váratlanul megszólaló Schmitt Pál köztársasági elnök kifejtette, a régi szabályoknak nem szabad veszélyeztetniük.

Csakhogy az átmeneti adóintézkedéseken és a jövőbe tolt nyugdíjproblémákon túlmutató rendszer-átalakító terveket – talán a közszféra néhány tízmilliárdot ígérő karcsúsítását leszámítva –, legalábbis a most ismert kormányzati elképzelésekben nagyítóval sem találni. Az egyes elemzők által 2013-ra vizionált kudarc persze még így is elkerülhető, ha például a nemzetközi környezet fantasztikusan jól alakul, és/vagy sikeres szerkezeti reformokat vezetnek be. Mi több, ez utóbbiak utólag akár igazolhatnák is a sokak nemtetszését kiváltó jogszabálytervezetek kitervelőit. Igazolhatnák, de teljes felmentést aligha adnának nekik.