Jövőkutatók

A kormány belátta hiányosságait és intézkedik. Jövőre létrehozza a Nemzeti Stratégiai és Tervezési Hivatalt, amelynek feladata az lesz, hogy a jövőben kirajzolódó trendeket kutatva megalapozza a gazdaságpolitika döntéseit. Ha az új testület száz munkatársa jól végzi a feladatát, akkor ezentúl talán a kormány is nagyobb eséllyel látja előre lépéseinek várható következményeit. Például azt, hogy az egykulcsos adórendszer tartós lyukat üt a költségvetésben, miközben a bővülés és foglalkoztatás növeléséhez a jelenlegi környezetben alig járul hozzá. Vagy hogy a magán-nyugdíj-pénztári megtakarítások államosítása és egy részének felélése hosszabb távon komoly gondot okozhat a nyugdíjrendszerben. Vagy hogy a különadók negatívan hatnak a beruházásra, a bankok túlzott megsarcolása pedig a vállalati hitelezés leépüléséhez, munkahelyek elvesztéséhez vezethet. És talán azok az ötletelések is ritkulnak majd, amelyek jelenleg kiszámíthatatlanná teszik az üzleti környezetet.

Ez persze az optimista olvasat. Ha ugyanis az új hivatal a neki szánt évi 1,2 milliárd forintból netán senki által el nem olvasott papírhegyeket állítana elő, azzal csak a bürokrácia nyerne ismét. Mint ahogy kérdés az is, vajon csökkennének-e ettől a külső tanácsadói szerződésekre fordított összegek.

Ráadásul a jövő mellett illene a jelen problémáira is nagyobb figyelmet fordítani. Például megalapozottabb költségvetéssel felkészülni az egyre súlyosbodó euróválságra. Csakhogy a parlament takarékossági okokra hivatkozva épp ettől az évtől vont el 900 millió forintot egy másik intézménytől, a Költségvetési Tanácstól, amely legalább fel tudta volna hívni a figyelmet az igencsak gyenge lábakon álló tervezésre. És amelynek hiánya épp a háromtagúra fogyasztott testület legutóbbi, tragikomikus szereplése után vált nyilvánvalóvá.

A kormány most magasabbra emeli tekintetét, és a következő tíz-húsz év kihívásait fürkészi. Hogy eközben a lába előtt fekvő gödröket vagy szakadékot észreveszi-e, majd meglátjuk.