"Robin Tobin Hood" adó Európának

A 2007–2010-es pénzügyi válság nyomán a világ stigmát rakott a bankok homlokára. A következmények egyikeként számos ország lázas keresésbe kezdett, hogyan is lehetne a pénzügyi szektort jobban, eddig széleskörűen még nem alkalmazott adókkal megregulázni. Az egyik lehetséges eszköz az úgynevezett pénzügyi tranzakciós adó (financial transactions tax, FTT, amelyet manapság – némileg pontatlanul – „Robin Hood-adóként”, illetve „Tobin-adóként” is emlegetnek). Ennek az adónemnek a bevezetésére az Európai Unió is szabályt kíván alkotni, és úgy tűnik, ezt a közvélemény is erőteljesen támogatja. A szakértők vélekedése az FTT-ről azonban már korántsem tűnik ennyire egyértelműnek.

A híres közgazdász, John Maynard Keynes az 1929–33-as nagy gazdasági világválság után három évvel már felvetette egy pénzügyi tranzakciós adó kivetésének ötletét az Egyesült Államokban a spekuláció visszaszorítása céljából. A „2007–2010-es válságot jóval megelőzően a világ több országa – váltakozó sikerrel – kísérletezett már hasonlóval (például Belgium, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Finnország, Japán, Svédország, stb.). Az FTT szélesebb körű alkalmazásának lehetőségét számos nemzetközi szervezet is górcső alá vette, a Nemzetközi Valutaalap és a világ 20 legerősebb gazdaságát tömörítő G20-as csoport viszont nem tartja azt megfelelő eszköznek.

No de mi a helyzet az Európai Unióban? Az Európai Bizottság 2011. szeptember 28-án tette közzé az FTT-re vonatkozó direktívatervezetét. E szerint az uniós központú pénzügyi szervezetek széles körének 2014. január 1-jétől kellene fizetniük ilyen adót többek között részvényekkel, kötvényekkel, devizával folytatott tranzakcióik után, illetve
az úgynevezett derivatív termékekkel történő ügyleteiknél. Az adó minimális mértéke 0,1 százalék lenne (derivatívák esetén 0,01 százalék). Az unió éves szinten hozzávetőleg 55 milliárd euró bevételt remélne ebből a forrásból.

A bökkenő csak az, hogy az adó EU–szintű, kötelező bevezetéséhez a 27 tagállam mindegyikének igenlő szavazata szükséges, egy ilyen eredmény viszont pillanatnyilag elég távolinak tűnik. Jelenleg a támogatók táborába Ausztria, Belgium, Észtország, Finnország, Franciaország, Görögország, Írország, Németország, Spanyolország és Szlovénia tartozik.
Mit lehet tenni, ha nincs 100 százalékos támogatottság? Nos, az elképzelések szerint a fiskális unió kialakítása során bevezethetnék az adót részlegesen, méghozzá az eurózóna tagországaiban (ez azonban többeknek, például az íreknek és olaszoknak már annyira nincs ínyére). Ha még itt sincs teljes egyetértés, akkor úgy néz ki, hogy néhány ország – élükön Németországgal és Franciaországgal – annyira elkötelezte magát, hogy még ennél szűkebb körben is mindenképpen alkalmazni akarja az adót.

Az FTT EU-szintű bevezetésének egyik legnagyobb ellenzője Nagy-Britannia. Ha meggondoljuk, hogy London a világ egyik legnagyobb pénzügyi központja, akkor rögvest érthetővé válik a dolog. A brit álláspont szerint nincs gond, ha az adót az egész világon mindenki egyszerre veti ki. Viszont, ha az EU az úttörő szerepét vállalja, akkor félő, hogy London pénzügyi központi szerepe erőteljesen csökken, mert aki teheti, tranzakcióit inkább az amerikai vagy ázsiai piacokra teszi át (azaz az egész unió versenyképessége csökken). Egyes brit közgazdászok még ennél is tovább mennek, és az FTT egészét, alapvető működési elvét illetően fejtik ki szkepticizmusukat. E szerint az adót a pénzintézetek képesek lesznek áthárítani az ügyfeleikre. Megdrágul a hitel, csökkennek a beruházások, végső soron pedig a pénzügyi tranzakciós adó bevezetése a bruttó nemzeti termék csökkenésével, ebből következően pedig az adók zsugorodásával is jár.

A Robin Hood-adó ellenzőinek tarsolyában más érvek is lapulnak. Például a kettős adóztatás kialakulásának veszélye két EU-beli pénzügyi szervezet egymással kötött üzletében (mind a vevő, mind az eladó fizeti az FTT-t), illetve a többszörös adóztatás réme (közvetítőkön keresztül megvalósított ügyleteknél). Álláspontjuk szerint a vállalkozások normál üzletmenetük során, tehát abszolút nem spekulációs céllal is igénybe vesznek pénzügyi termékeket (például egy termék-előállító cég az árfolyamváltozásokból eredő kockázat elkerülésére).

Márpedig a tranzakciós adó drágítaná az ilyen ügyletek költségét, s mivel ezt a cég beépítené a terméke árába, az ostor a fogyasztón csattanna. Ugyanerre a következtetésre jutnak az adót ellenzők akkor is, amikor azt állítják, hogy mivel az FTT a befektetési cégekre, nyugdíjalapokra, illetve az ezeket menedzselő társaságokra is kiterjedne, a megnövekedett költség hatása a megtakarításaikat befektetők csökkenő jövedelmében és alacsonyabb nyugdíjak formájában jelenne meg.

Ezzel együtt az FTT EU-szintű bevezetése 2014-ben jelen pillanatban legalábbis kérdéses. Ugyanakkor nagyon is elképzelhető, hogy Németország, Franciaország és néhány más tagállam is úgy dönt, hogy megpróbálja, mire jut ezzel az adónemmel. A válság megoldásához vezető úton nagyon úgy néz ki, hogy a tagországok és az unió forrásait, adóbevételeit jelentősen növelni kell. Akár a pénzügyi tranzakciós adóval, akár más módszerekkel.

S hogy lesz-e Magyarországon ilyen adó? Nos, ha az uniónak sikerül egységes álláspontot kialakítania, akkor a rendelkezésre álló információk szerint azt Magyarország is támogatni fogja. Ha a tagországok nem jutnak közös nevezőre, de olyan meghatározó súlyú országok, mint például Németország és Franciaország bevezetik az FTT-t, akkor jelenleg az a forgatókönyv tűnik a legvalószínűbbnek, miszerint hazánk kivezeti a bankadót, és behozza a pénzügyi tranzakciós adót.

Kelemen János, a PwC Magyarország cégtársa -->