Bezárulhat-e a világháló?

A kérdések egyáltalán nem új keletűek. Tizenöt évvel ezelőtt – legalábbis az Egyesült Államokban – úgy látszott, hogy az America Online (AOL) zárja le az internetet. Emberek milliói voltak kénytelenek reá hagyatkozni internet- és bármely tartalom eléréséért. Ma inkább tréfának hatna, ha valaki arról beszélne, hogy az AOL ellenőrzi az internetet, akkortájt azonban valósnak látszott a veszély.

Fenyegetés ma más cégek és más modellek felől leselkedik (a kormányok szerepéről egy másik időpontban essék szó). A Facebook hatalmas sajtónyilvánosságot kap, részint, mert mindenütt jelen van, részint pedig a tőzsdei bevezetése okán. Egyre több ember megy szinte kizárólag a Facebook használatáért a netre, a platform ráadásul maradásra készteti az embereket, a Zynga nevű játékra és a Facebook kereskedelmi oldalainak használatára. Vajon a Facebook azt is ellenőrizni fogja, hogy ki beszéljen velünk?

Az Apple hasonlóképpen nemcsak hardvert ad el nekünk, mert az AppStore révén ellenőrizni tudja, milyen alkalmazásokat használjunk a iPad- és az iPhone-platformon. Az Amazon megszabja, milyen könyveket olvassunk, a Google pedig szűri a keresési eredményeket, eközben a figyelmünket arra is irányítani tudja, hogy mi érdekli a barátainkat. Az általunk látottakból ki tudja zárni a Twitter és a Facebook eredményeit (főleg azért, mert a Google és a Facebook/Twitter nem tudott megállapodni arról, melyik fizessen a másiknak).

E nagy játékosokon túl a kisebb induló cégek olyan alkalmazások fejlesztésére összpontosítanak, amelyek rabul ejtik a felhasználókat, hogy megóvják őket a nyílt webtől. Ezeket az alkalmazásokat tipikus esetben a nagy játékosok engedélyezik, illetve maguk is regisztrálják. Sokak számára az AppStore előnyös mert – az esetek többségében legalábbis – garantálja egy-egy alkalmazás minőségét, biztonságát. Számos alkalmazásbolt ugyanazt kínálja az Android-telefonokon, természetesen kevesebb korlátozással és gyengébb biztonsággal.

Röviden, széles kínálat áll rendelkezésünkre, az egyik végén nagyobb biztonsággal, a másikon több szabadsággal. A web nyitottsága vagy zártsága nem egy egyszer és mindenkorra eldöntendő kérdés, hanem inkább egy hullámzó helyzetet jelent (akkor is, ha a web idővel más nevet venne fel). A CompuServe és az FTP (a file transfer protocol – ha még valaki emlékszik rá) nem jelentette az internet történetének végét. Ugyanez a helyzet World Wide Web tekintetében, de a Google, a Facebook és a hozzájuk tartozó alkalmazások szintén nem képviselik a digitális kor zárszavát.

Az internetcégekben az a nagy dolog, hogy – ellentétben a kormányokkal – viszonylag könnyen leválthatók. Nem tudják kizárni a versenyt. Bár időnként versenyellenes magatartást vehetnek fel, és szűrhetik a tartalmat a felhasználóik számára, a fogyasztók és az újonnan alapított cégek azonban képesek visszavágni.

Vegyük például a Pinterest nevű webhelyet („szervezd és oszd meg a kedvelt dolgaidat”), amely nemrég történt alapítása után heti 11 millió látogatóig futott fel. Utóbb azonban negatív megítélést kapott, mert titokban profitált a felhasználók magatartásából, és spamküldeményekkel árasztotta el azok Facebook-barátait. Ilyen helyzetben vajon ki kell várni, hogy a felhasználók maguk térjenek észre, vagy inkább valamely állami szervnek kellene őket megmenteni a boldog tudatlanságuktól? Egy olyan a világban, amelyben a Facebook egy kollégiumi szobából hét év alatt egy 100 milliárd dolláros tőzsdei bevezetésig viheti, talán felelőtlenségnek tűnhet a várakozó álláspont. Szerintem nem.

Ne értsenek félre, időnként szükség lesz a kormány beavatkozására. A probléma ott van, hogy a szabadabb internet megteremtése helyett esetleg elvétjük a mércét, mint történt az a tartalomkalózkodás elleni legutóbbi amerikai jogalkotási kísérlet esetében, amely a weboldalak tömeges bezárását eredményezte volna.

A nyílt adatoktól lassan elmozdulunk a Facebook és az alkalmazások zárt, online világa felé. Válhatóan egyre ritkábban fogják alkalmazni a böngésző címsorán keresztüli elérést. Ehhez a felső szintű doménnevek körüli legújabb bonyodalmak is hozzájárulnak, amelyek zavart okoznak a felhasználók körében, akik ehelyett inkább a keresőablakot és az alkalmazásokban lévő linkeket fogják igénybe venni. A Facebook eközben a maga módján válaszol a felhasználók és a hirdetők elvárásaira.

Az ismert blogger, Robert Scoble azért kedveli a Facebook szolgáltatásait, mert az támogatja őt a látogatottságának és népszerűségének mérésében. Magam azért szeretem, mert a kommentelést azokra korlátozhatom, akik még nem hibbantak meg teljesen. Emellett még írhatok a Project Syndicate számára, hogy még nagyobb olvasókört el tudjak érni. Az egyes egyéneknek eltérő preferenciáik lehetnek, sőt ilyenből ugyanannak a személynek is lehet több.

Nem hiszem, hogy egy választási lehetőség nélküli világ előtt állnánk, sőt, ebből sok is van, csak rajtunk múlik, hogyan szelektálunk. Nekem sok ember választása nem tetszik, viszont előnyben részesítem „a sok kicsi sokra megy” (long tail) üzleti modellt (amelyben a fizikai korlátok megszűnése miatt a kis tételek forgalmazása is megéri – a szerk.). Ezzel szemben mindig népszerűbb, ha a tartalom jobban homogenizált, az egyén akár egy központi műsort, akár valami oly mértékben testre szabott dolgot kap, hogy már nem tanul újat. Egy ponton viszont – amikor már semmilyen alternatíva lehetősége sem látszik – mindig felbukkan egy félelmet nem ismerő vállalkozó, és előhozakodik valami rettenetesnek látszó dologgal, amely tíz év elteltével mindent uralni fog.

Esther Dyson, aktív befektető, az EDventure Holdings elnöke-->