Hogyan tudott kitörni Brazília a szegénységből?

A gondolkodásmód visszanyúlik egészen Max Weber érveléséig, amely szerint a hatékony üzleti környezethez egy óramű pontosságával felérő, átlátható jogi struktúrára van szükség. E vélekedés szerint a befektetőknek világos szabályokra és hatékony bíróságokra van szükségük, a növekedéshez pedig szerződéses biztonság kell. Ha egy tőkés bizonytalan, hogy kifizetik-e, akkor nem fektet be, a cégek nem fognak növekedni és a gazdaság fejlődése leáll.

Az első helyen a szabályok és intézmények állnak, a gazdasági fejlődés ebből következik. Bármennyire vonzónak is látszik ez a logika, Brazília esete mégsem erősíti meg: a gazdasági növekedést nem előzte meg – sőt nem is kísérte – a szerződéses és az igazságszolgáltatási környezet alapvető javulása. A növekedés mégis egyértelmű. A pénzügyi piacok robusztus expanzió jeleit mutatják, a részvénypiaci tőkeérték 2000-ben a GDP 35 százaléka volt, ez 2010-ig 74 százalékra emelkedett. A 2004-et megelőző nyolc évben mindössze hat céget vezettek be a tőzsdére, azóta viszont 137-et. Brazília tavaly megelőzte a világ hatodik legnagyobb gazdaságának helyén Nagy-Britanniát, amelyet pedig a szerződéses biztonság tekintetében példaként szoktak állítani.

A jogbiztonság nem játszott központi szerepet a dél-amerikai ország sikereiben. Az ottani bíróságokról már 2000-ben is azt tartották, hogy a befektetői kereseteket lassan és gyatra módon kezelik. Ez a megítélés ma is fennáll. Vannak elemi vállalkozásszervezési kérdések – például a cég tartozásaiért viselt részvényesi felelősség korlátozása –, amelyek ottani jogi szakértők szerint máig nyitottnak tekinthetők, így a tulajdonosok ki vannak téve felső határ nélküli potenciális követeléseknek, főleg a munkajogi és az adóügyi perek során.

Egy lényeges változtatás mindenesetre volt: Novo Mercado néven kialakítottak egy új részvénypiaci szegmenst az újonnan bevezetett cégek számára, amely megerősítette az ott befektetők védelmét. A tőzsdéknek megvannak a saját korlátaik, főleg Brazíliában. Megbízható és hatékonyan működő bíróságok nélkül nem lehet a szabályok betartását kikényszeríteni. A problémákkal a Novo Mercado úgy tud megbirkózni, hogy az újonnan bevezetett cégek vitás ügyeit a bíróságoktól távol működő döntőbírósági testületek elé viszik.

A kereskedelmi döntőbíráskodás – ha annak határozatait normál bíróságokkal ki lehet kényszeríteni – elégséges biztonságot kínál a befektetőknek. A döntőbíróság intézménye mégsem tekinthető a legújabb kori brazil gazdasági sikerek fő okának. A brazil gazdaság túlnyomó hányadát képviselő, régebbi cégek ugyanis a régi tőzsde szabályai, a régi intézmények és a gyenge hatékonyságú bírósági rendszer hatálya alá tartoznak.

Van azonban két további körülmény, amely lényegesebb szerepet játszott Brazília gazdaságának fejlődésében. Az első, hogy a bőséges természeti erőforrásoknak, a monetáris stabilitásnak és a dezinflációs kurzusnak köszönhetően a lehetőségek tág tere nyílt meg. A jobb makrogazdasági politika gyorsabb növekedést eredményezett, és ez legalább annyira – ha nem nagyobb mértékben – elősegítette a pénzügyi rendszer fejlődését, mint az intézmények fejlesztése.

A második változást abban a politikai stabilitásban kell keresnünk, amely Luiz Ináció Lula da Silva elnök 2002-es megválasztása után alakult ki. A meglepő az volt, hogy a korábbi, inkább szélsőbalos szakszervezeti vezetőt erős ellenállással fogadták üzleti és pénzügyi körökben. Múltját meghazudtolva azonban Lula megígérte, nem okoz törést a brazil nagyvállalati, kapitalista rendszerben, és egy piaci orientációt követő alelnököt választott maga mellé. Ennek okát nehéz feltárni, de bizonyára közrejátszott Lula valóságérzéke.

Megválasztása után egy pragmatikus baloldali platformról kormányzott, követve a korábbi adminisztrációk gazdaságpolitikájának központi elemeit. Hozzá kell tenni, hogy Brazíliában van egy kemény baloldali politikai mag (az elnök pártjában is volt), amely jól érezte magát a kubai Castro fivérek vagy a venezuelai Hugo Chávez társaságában. Abban azonban konszenzus volt, hogy egy balos párt sem nyerni, sem kormányozni nem tudna keményvonalas baloldali eszmék mentén. Ezt a nézetet Lula elnöksége sem kezdte ki. Brazília legfontosabb vezetői – közöttük Rousseff – számára a kapitalizmus a megoldás része volt, nem pedig alapvető probléma.

A befektetők sokféle kockázatot vállalnak. Ezek közül a legnagyobbak nem mindig jogi természetűek – amelyekre a Világbank és a fejlesztési ügynökségek összpontosítanak –, hanem inkább egy cég bukásához vagy egy politikai összeomláshoz fűződő kockázatok. Ha az üzleti feltételek kedvezők, és a liberális kapitalizmus mellett erős konszenzus alakul ki, akkor a pénzügyi piacok is fejlődni tudnak, és vonakodva ugyan, de el tudják viselni a jogrendszerből vagy annak szervezetéből eredő kockázatokat. Ama bizonyos intézményi javítások pedig jöhetnek később.

Mark Roe a Harvard Law School professzora, Joao Paulo Vasconcellos partner a Rio de Janeiró-i Leoni Siqueira ügyvldi irodában

Copyright: Project Syndicate, 2012 www.project-syndicate.org