A bizalomhiány ördögi köre

Két év igen szerény növekedése után az idei első negyedévben csökkent a magyar gazdaság teljesítménye. Előzetes adatok szerint a tavalyi első negyedévhez képest 0,7 százalékkal esett vissza a GDP, a szezonális tényezők és a naptárhatás kiszűrésével pedig ennél is nagyobb, 1,3–1,5 százalék a csökkenés. A negyedéves változásokat tekintve az is kiderül, hogy lényegében már 2011 tavasza óta stagnáló pályán volt a magyar gazdaság, egyértelmű recessziós jelek azonban csak idén tapasztalhatók.
A kedvezőtlen változásban meghatározó szerepe van a külső körülmények romlásának.

Az euróövezet elhúzódó adósságválsága egyre inkább tartós növekedési válság is – a térségben nagy valószínűséggel csökken a GDP idén. A kilátások még a legerősebb európai gazdaságban, Németországban is lényegesen borúsabbak, mint 2010-ben és 2011-ben voltak: az elmúlt két évben még 3–4 százalék közötti növekedés idén már valószínűleg az 1 százalékot sem éri el. Romlanak tehát a magyar exportpiaci kilátások, ami visszafogja a külkereskedelmi teljesítményt és közvetve azt a néhány feldolgozóipari ágazatot is, amelyeknek köszönhettük, hogy egyáltalán volt valamekkora pozitív növekedésünk az elmúlt két évben.

A belső piac ugyanis hosszabb idő óta siralmas képet mutat: a fogyasztás stagnált, miközben a beruházások és a teljes belföldi felhasználás is már jó ideje lejtőre került. Ebben idén sincs változás, abban viszont igen, hogy 2012-ben már az exportorientált feldolgozóipari ágazatok sem tudják hozni az előző évek erőteljes növekedését, és az sem valószínű, hogy a mezőgazdaság meg tudja közelíteni tavalyi szárnyalását.
A kilábalás rövid távon tehát csak a belső piacról jöhetne.

Ám a múlt héten napvilágot látott első negyedéves beruházási adatok elkeserítőek a közeljövőre nézve. Az állami beruházások csupán a közigazgatásban vettek lendületet, a versenyszektor ágazatai közül pedig csak a szálláshely-szolgáltatásban és a vendéglátásban van érdemi pozitív változás. A feldolgozóiparban, az építőiparban és a nagyobb súlyú szolgáltató ágazatokban egyaránt visszaesés tapasztalható, összességében 8,6 százalékkal csökkentek a beruházások.

Mivel a magyar gazdaságnak nyilvánvalóan nincsenek olyan túlfogyasztási, export-versenyképességi problémái, mint például a dél-európai országoknak, a beruházások folytatódó csökkenésének hátterében elsősorban nem reálgazdasági folyamatok állnak. Az egyik probléma nyilván a hitelkondícióknál jelentkezik: a nemzeti bank napokban megjelent hitelezési felmérése szerint a pénzintézetek tovább szigorították a vállalati hitelek, különösen a mikro- és kisvállalkozások hitelezésének feltételeit, és ez a szigor várhatóan a következő fél év során sem enyhül. Sőt nemcsak a vállalati, hanem a lakossági hitelek kondíciói is szigorodtak, bár ebből a szempontból a bankok az év folyamán várhatóan könnyítik majd a hitelfelvételt.

De nemcsak a hitelkínálat, hanem a hitelkereslet is visszaesett. Vagyis úgy tűnik, a gazdaság szereplői ma kevésbé bíznak egymásban és a saját közvetlen jövőjükben, mint akár egy évvel ezelőtt tették. Mélyponton a fogyasztói és az üzleti bizalmi indexek, halasztjuk fogyasztásunkat és beruházásainkat. Nem csupán a nemzetközi pénzpiacok számítanak fel tehát extrém kamatprémiumot nekünk, de a magyar gazdaság szereplői is erős kockázati felárral kalkulálnak. Márpedig bizalom nélkül a negatív várakozások önbeteljesítő ördögi körébe kerülhetünk, ha nem vagyunk máris abban. A kilábaláshoz a bizalmi trendek megfordulása kellene, ehhez azonban a hazai gazdasági szereplők erős pozitív jelekre, a kockázati prémiumok radikális csökkenésére várnak.