A legsúlyosabb összeomlás a politikai hatalomból ered, nem a szabadpiacból

Angela Merkel német kancellár és José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke, valamint más uniós vezetők is kijelentették, hogy bojkottálják az Ukrajnában tartott mérkőzéseket a korábbi ukrán miniszterelnök, Julia Timosenko és más ellenzéki személyek bebörtönzése miatt. Miért van az, hogy két évtizeddel az ukrán függetlenség elnyerése után az ország még mindig a gazdasági tespedtség és a tekintélyelvű politizálás mocsarába süllyedve vegetál, amivel kiváltotta Európa haragját? Ha egy ország – mint Ukrajna – lassan fejlődik, és szegény marad, az nem természeti katasztrófák és az erőforrások szűkössége miatt van, hanem mert rossz kormányok rossz gazdaságpolitikát folytatnak.

Ellentétben azzal, amit nagyon sok nyugati közgazdász gondol, a legsúlyosabb gazdasági összeomlások a politikai hatalom túlzott koncentrációjából erednek, nem pedig a szabadpiaci politika ámokfutásából. A legrosszabb emberi és gazdasági katasztrófák elleni biztosításként korlátokat kell állítani a politikai hatalom elé, illetve fenn kell tartani az ellensúlyok és a hatalmi ágak közötti kölcsönös ellenőrzés rendszerét.

Elég egy pillantást vetnünk az idei Európa-bajnokság társrendezőinek hosszú távú gazdasági fejlődésére. A lengyel GDP csaknem megduplázódott az utóbbi 20 év során, míg Ukrajna alig tudja fenntartani a szocializmus utolsó évében elért kibocsátás szintjét. A közép- és kelet-európai országok gazdaságilag sokkal jobban teljesítettek, mint az exszovjet államok (a Baltikumot leszámítva).

A gazdasági növekedés nemcsak az élet minőségét határozza meg, hanem számos mennyiségi tényezőt is. A gyermekhalandósági ráta Közép-Európa egészében csökkent az utóbbi 20 év során, Lengyelországban például 10 ezer élve születésre számítva 17-ről 7-re. Csehországban és Szlovéniában a várható élettartam 71 évről 77-re emelkedett, de a térség többi államában is hasonló irányzatokat lehetett megfigyelni. Ukrajnában ezzel szemben a gyermekhalandóság csak árnyalatnyival csökkent ugyanezen idő alatt, a 10 ezer élve születésre számított 25-ről 24-re, míg a várható élettartam 70 évről 68 évre esett. Hasonló stagnálás mutatható ki Oroszországban is.

A posztkommunista térség tapasztalatai azt is mutatják, hogy a legsikeresebb reformokat végrehajtó országok egyúttal a legdemokratikusabbak. A legrosszabb gazdasági teljesítmény és gazdaságpolitika azokban az országokban volt tapasztalható, ahol a demokráciától eltávolodtak: ezek kiszámíthatatlan szabályozást folytatnak, ami rossz üzleti környezetet eredményez. Egy további veszély a túlzott adóztatás. A hivatalos adók akkor magasak, ha a kiadások szintje is az. Ilyen esetekben a kiadások gyakorta rosszul célzottak, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy velük a lakosság szegény rétegeinek csak szűk köre jár jól. Mindezen túl a korrupcióra elfolyt összegeket hozzá kellene adni a hivatalos adókhoz. Előfordulhat, hogy a legtöbb üzleti vállalkozást e két súlyos adófajta mindegyike sújtja, mégpedig olyan mértékű teherként, hogy a gazdaság képtelen növekedni, mint azt Ukrajna esete is példázza.

Továbbmenve látható, hogy a tulajdonjogokat – az uram-bátyám kapitalizmus tipikus megnyilvánulásaként – nem egyformán védik, ami azt jelenti, hogy a vállalkozások egy kis hányadát politikai szempontok alapján részesítik előnyben. Ezek esetenként kisebb adókat fizetnek, vagy a versenytársaikat teszik ki a hatóságok folyamatos zaklatásnak. Ilyen esetekben az állam a saját apparátusát használja fel a verseny elrettentésére ezért az uram-bátyám kapitalizmus nemcsak igazságtalan, hanem egyúttal gyenge hatékonyságú is. Egyes üzletemberek sikeresek lehetnek, de a gazdaság egésze nem lesz az.

Verseny nélkül a kapitalizmus csak kicsit tud jobban működni, mint a szocializmus. Az utóbbi 20 év lengyelországi sikereinek kulcseleme az volt, hogy a posztkommunista átmenet kezdeteitől gondosan szét lett választva a politika és az üzlet világa. Uniformizált szabályok voltak, amelyek egyformán kínáltak védelmet mindenki számára. Lengyelország erős versenyt vezetett be, amikor lebontotta a monopóliumokat, és megnyitotta a gazdaságot a világ számára. Lengyelország emellett elkerülte a szélsőséges fellendülési fázisokat és a rájuk következő recessziókat. A legtöbb esetben a boom rossz fiskális és monetáris politika eredményeként jön létre. Ez érvényes a legutóbbi periódusokra, amelyek – mások mellett – megtépázták Spanyolországot, Írországot, az Egyesült Államokat, Nagy Britanniát, Bulgáriát és a balti államokat. Ukrajnában a 2004–2007 közötti óriási boom után következett a gazdaság közel 15 százalékos zsugorodása 2009-ben, ami közvetlenül eredeztethető a belföldi politikai kurzusból.

Ukrajna utóbbi húsz évének története azt példázza, hogy a szocializmus feladása önmagában nem elég. Az igazi kihívást a szabadpiaci, szabályalapú kapitalizmus kiépítése jelenti. Ezen felül szükség van egy energikus civil társadalomra, amely követelni tudja, hogy vessenek véget az uram-bátyám kapitalizmusnak. Ukrajna polgárai hasonlóvá válhatnak a közép-európai szomszédjaikhoz, vagy hagyhatják tovább élni a múlt elhibázott gazdaságpolitikájából eredő torzulásokat. Ez utóbbi esetben azonban egyre jobban leszakadnak az élbolytól.

A szerző volt lengyel miniszterelnök-helyettes, pénzügyminiszter, jegybankelnök

Copyright: Project Syndicate, 2012. ww.project-syndicate.org