Az IMD szerint javult a versenyképességünk - ilyen jó a helyzet?

Márpedig a svájci IMD idei ranglistáján két hellyel előreléptünk, ez tény. És borítékolható, hogy az eredmény szép pályát fog befutni a kormányzati kommunikációban, hiszen úgy kellett már ez az elismerés, mint egy falat kenyér.

Az valószínűleg kevesekhez fog már eljutni, hogy valójában mi is van az előrelépés mögött. Például az államháztartási pozíció tavalyi látványos javulása, ami akár a hivatalos sikerjelentések igazolása is lehetne. Lehetne, ha nem tudná mindenki – többek között az IMD által megkérdezett vállalatvezetők is –, hogy ez egyszeri hatásoknak köszönhető. Vagy ott egy másik torzító tényező: a működőtőke-áramlás, amelybe az intézet – a nemzetközi összehasonlíthatóság végett – az adóoptimalizálási céllal idetelepült, speciális célú vállalatok pénzmozgatását is figyelembe vette. Az ezeken keresztül tavaly be- és kiáramlott 14 milliárd eurónak vajmi kevés köze volt a hazai reálgazdasághoz, ám helyezésünkön nagyott dobott. Az örvendetes külkereskedelmi sikerek mellett nyilván kevés szó esik majd a jelentés azon megállapításáról is, hogy a kis- és középvállalati szektor versenyképessége továbbra is alacsony. Ahogy azt sem veri nagy dobra a propaganda, hogy a megkérdezett vezérigazgatók közül mindössze 7,9 százalék sorolta Magyarország vonzó tényezői közé a kormány hozzáértését, a gazdaságpolitika kiszámíthatóságát pedig senki sem.

Ha az IMD felmérésének részletei nem is kapnak nagyobb nyilvánosságot, a baljós jeleket így is észre lehet venni a magyar gazdaságban. Épp tegnap tették közzé például, hogy a banki hitelezés mélyponton van, a vállalatok a jövőben sem számíthatnak a kondíciók enyhítésére, a beruházások pedig éves szinten 8,6 százalékkal zuhantak az idei első negyedévben. Ennek hatásai viszont előbb-utóbb mindenkit elérnek. És talán a valóságról is meggyőznek.