Egy kuruc Bécsben

 Az osztrák hitelintézetek ugyanis leányaikon keresztül igen nagy erőkkel képviseltetik magukat Magyarországon, úgyhogy akár gesztusértéke is lehet annak, hogy a kormányfő pont Bécsben közölte a banki különadó megszüntetésének szándékát.

Egyelőre viszont gesztusnál többről nem nagyon lehet beszélni. A jövő évtől bevezetendő tranzakciós illeték mértékéről, helyesebben annak plafonjáról ugyanis még nincs döntés, vagyis a jelenlegi állás szerint annak a szolgáltatókat terhelő mértéke sem lehet ismert. Enélkül pedig nehéz előrelépésről beszélni a korábbiakhoz képest, hiszen legfeljebb az dőlt el, hogy a pénzügyi szolgáltatók jövőre változatlanul egy jogcímen fizetik az extraterhet.

Jóval izgalmasabb kérdés, hogy mi motiválhatta a váratlan kormányfői bejelentést. Optimistán akár arra is lehet következtetni, hogy a kormány egész egyszerűen jobb belátásra tért a különadók kapcsán, és felismerte azt, hogy a hazai bankszektor nem terhelhető tovább, hiszen így nem tud nagyobb aktivitást mutatni. Magyarul: marad csak a tranzakciós illeték, és az abból várható bevételt is úgy kell „belőni”, hogy az összhangban legyen a szektor teherviselő képességével.

Ennél jóval kézenfekvőbb – és egyben valószínűbb – ok viszont , hogy a hazai döntéshozók felismerték: a banki különadót és a tranzakciós illetéket lehetetlen egyszerre letolni a bankok és a piacok torkán. Ennek megfelelően következett ez a nyilatkozat, mely alkalmas arra, hogy némiképp megnyugtassa az egyre idegesebb hitelintézeti és uniós vezetőket. A tranzakciós illeték mértékének nyitva tartásával viszont még marad mozgástér. A bankokkal egyezkedni még van bőven idő, a látszatkompromisszum pedig így már adott. Újabb kurucos megoldás sejlik fel tehát, a baj csak az, hogy éppen előrelépés nem történik vele.