Féljünk-e a külföldi gazdáktól - Ilyen valójában a francia földtörvény

A helyzetértékelés szerintem helyesen állapítja meg, hogy a mai birtokszerkezetben a szükségesnél kisebb a középbirtokok súlya. A gazdaság és a társadalom egyik nagy gondja, szerkezeti hibája, hogy gyenge a középosztály. Ez érvényes a vidékre is. Igenis nagy szükség lenne egy szélesebb agrárpolgári rétegre, ha még nem járatódott le ez a szó. A nyugati szomszédaink vidékének erejét éppen az adja, hogy van egy erős polgárság, melyet jól egészít ki egy, a mezőgazdaságot kiegészítő foglalkozásként űző réteg, amely más munkaalkalma mellett nem hagyja el faluját, szülőhelyét, mert ott is tud boldogulni. A mai magyar vidéken egyre súlyosabb kérdés a munkahelyek hiánya.
Az új földtörvény „minden lehetséges eszközzel akadályozná a spekulációs vagy tőkebefektetési célokat szolgáló földszerzést”.

A spekulációt minden más területen is elítélem, de a földügyekben maximálisan támogatom ezt a törekvést. Sajnálatos, hogy már most igen nagy területek vannak olyanok kezében, akiknek semmi közük a mezőgazdasághoz, a vidékhez, és soha nem is akarnak ezzel foglalkozni, csak spekulációs célra kell nekik a föld. No meg az adómentes földbérleti díjak éves beszedéséért. Azt, hogy ez mitől adómentes, meg sem tudtam magyarázni a külföldi tudósítóknak. Hogy milyen összegekről van szó? Végezzünk egy kis számítást úgy nagyjából közelítve! Évente mintegy 5 millió hektárra nyújtanak be területalapú támogatási kérelmet.

Durván a terület 65 százaléka bérlet, amiért, mondjuk, évente átlagban 100 euró bérleti díjat fizet a föld használója. Ez évente nagyjából 325 millió euró (97,5 milliárd forint) személyijövedelemadó-mentes jövedelem a földtulajdonosoknak. Miért baj, ha ezt a jövedelmet bent szeretnénk tartani az ágazatban? Az előbb már említettem, hogy persze sokak érdekét ez sérti.

Én teljesen elfogadható szempontnak tartom azt, hogy a föld lehetőleg azé legyen, aki azt megműveli, aki abból akar megélni, aki ott akar maradni vidéken. Ezek senki által nem vitatható agrárpolitikai célok. Nem vitatható tehát, hogy a helyben lakó és ott maradni is akaró bérlőt vagy tulajdonost kell előnyben részesíteni.

A koncepciót kritizálók túlnyomó többsége belpolitikai megközelítésből véleményezte az anyagot. De van ennek a témának egy másik nagyon fontos aspektusa: az EU-szabályoknak való megfelelés. Az Európai Unió közös agrárpolitikája nem foglalja magában a közös birtokpolitikát. Ennek ellenére számtalan más előírás, legfőképpen a szabad tőkeáramlásra és a letelepedési jogra vonatkozó szabályok keményen kihatnak a nemzeti hatáskörbe tartozó szabályozásra. A koncepció készítőinek – eddig egyikük nyilatkozott személyesen az MTI-nek – nehéz feladványt kellett megoldaniuk. Olyan szabályozást megalkotni, amely eléri azt, hogy a földügyeinktől távol tartsuk a spekulánsokat (ebben az esetben az esetlegesen EU-tagállamokból jövőket), és biztosítsa azt, hogy a föld a helyi gazdák birtokába kerüljön, maradjon.

Ezt sikerül is megoldani. Szakmai munkámból tudom, hogy magyar jogászok alaposan tanulmányozták az Európai Bíróság földügyi szabályozásokkal kapcsolatos ítéleteit. Ebből a precedensjogból kiindulva fogalmazták meg azt a közérdeket, azokat a közérdekű célokat, amelyek mentén a magyar szabályozás védhető. És közérdekű célok a vidékfejlesztési célok mentén vannak. Jó lenne, ha a kormányszóvivő úr és más politikusok végre megtanulnák, hogy nem szabad a külföldiek földszerzésének megakadályozására hivatkozni. Ez támadható: az anyag kulturáltan leírja, hogy nem lehet a szabályozás diszkriminatív, és vigyázni kell a kommunikációjára is. Teljesen egyetértek tehát a bevezetni javasolt előzetes hatósági engedélyezési rendszerrel, amelyet a franciák olyan kifinomultan használnak, és az egyik igen hatékony agrárpolitikai eszközrendszerük.

Örökzöld téma, és óriási indulatokat kavar a külföldi gazdálkodók tevékenysége Magyarországon. Én a jogszerűen letelepedő, itt élő és gazdálkodó termelőkre, farmerekre gondolok, a spekulációval kapcsolatban már állást foglaltam. Jó lenne, ha a törvényalkotó ebben is tárgyilagos lenne (ami a politikából és a közéletből mára eltűnt). Semmi bajt nem látok abban, ha holland, dán vagy más tagállamok farmerei ideköltöznek és itt gazdálkodnak, földet jogszerűen bérelnek.

Mi gondot okozna az, ha a családi gazdálkodók egy-két százaléka külföldi lenne, mert több úgysem lesz? Miért baj az, ha a pénzük mellett hozzák szakmai ismereteiket, termelési kultúrájukat, piaci kapcsolataikat és – ami a leginkább kellene – szövetkezési kultúrájukat? Miért lenne baj az, ha netán új növénykultúrák termelését honosítanák meg, ha felvirágoztatnák kertészetünket? Vagyis el kell fogadni, hogy az életvitelszerűen hozzánk jövő termelőt befogadni, és netán még segíteni is kell. Az arányok fenntartása természetesen fontos.

A fentiekből kiderül, hogy nekem tetszik a koncepció, de fontos lenne látni a földtörvénytervezet konkrét szövegét, no meg a mezőgazdasági üzemekről szóló törvényt, hiszen azokban fontos részletek lesznek. További kérdés, hogy mi fog ebből megvalósulni. Amint manapság látjuk: a földbérleti rendszer mintha nem ezen elvek szerint működne.