Hazulról kitiltva?

Több ezer magyar dolgozik Brüsszelben, nagyobbrészt az EU-intézményeknél, de sokan vannak egyéb nemzetközi szervezeteknél, képviseleteknél netán újságíróként, lobbistaként vagy csak szakmai gyakorlaton. Akad persze, aki „veszteségként” könyveli el a tartósan Brüsszelbe ment magyarokat. De lehet olyan olvasata is a dolognak, hogy ők az ország európai uniós „diaszpórája”, amelyet sok tagállam nagyon is jól tud mozgósítani nemzeti álláspontok érvényesítéséhez. Ráadásul többségük előbb-utóbb hazamegy, akkor viszont felhalmozott tapasztalatuk egyszeriben valós nemzeti kinccsé válik.

Nemzeti érdek tehát a kötelék fenntartása. Ezt azonban az említett törvény finoman szólva megkeseríti. Aki ugyanis Brüsszelben él, és saját autóval bír, az a belga törvények értelmében hat hónap tartózkodás után regisztrálni köteles Belgiumban a kocsiját. Így persze helyi rendszámot kap, és adózik is utána a belga kincstárnak. Egy évben minimum kétszer – augusztusban és karácsonykor – mindenki hazamegy, de sokan vannak, akik ezt jóval gyakrabban megteszik: akár családi okok miatt (sokan ingáznak az otthon hagyott „fél család” és Brüsszel között), akár szakmai, üzleti teendők okán.

A jelek szerint azonban a kérdéses törvény miatt tanácsos az autót legkésőbb Nickelsdorfban hagyni, és onnan másként folytatni az utat. Ha ugyanis belga rendszámú kocsival lépi át a határt, bármely rendőr megállíthatja – erre erősít rá hétfőtől egy országos razzia is –, és ha a „szervnél” lévő elektronikus kütyü kimutatja, hogy az illetőnek bejelentett magyarországi lakhelye van, helyből akár félmilliós, vagy ennek többszörösét kitevő büntetéssel is sújthatja. A törvény értelmében ugyanis a magyarországi lakhellyel bíró személy nem vezethet külföldi rendszámú kocsit, vagy ha megteszi, „adóznia” kell.

Úgy hírlik, a szigor a hasonló tárgyban elkövetett ügyeskedések kivédését célozza – egyesek Szlovákiába jártak át kocsit rendszámozni –, amely azonban magyar szokás szerint a fürdővízzel a gyereket is kizúdítja. A törvény nyomán ugyanis a külföldön dolgozó magyarok eztán egyszerűen nem mehetnek haza többé kocsival. Pontosítsunk: a törvény mai állapota szerint vihetik a kocsit is, ha magyarra (hitelesen) lefordított, 30 napnál nem régebbi dokumentumok sorával – lakásbérlettől, munkahelyi igazoláson át banki jelentésig – bizonyítják, hogy rendszer szerinti folyamatos életet élnek a határon túl.

Ez esetben – feltéve, hogy csak vezetik, de nem tulajdonolják is – 24 órán át (!) mégis vezethetik a külföldi rendszámú autót is. Igaz, folyamatban van egy módosításjavaslat, amely, ha életbe lép – az említett igazolások megléte esetén – hasonló helyzetben fél évente már 30 napos vezetést is engedélyez majd… Azt azonban nem tudni, vajon a 30 nap „egy tagban” értendő, vagy több részletben is „kivehető”. Mert ha az előbbi, akkor a nyári szabadsággal mindenki el is használta a karácsonyi kvótáját. Ennél már az „autóútlevél” rendszere is jobb volt.

Azt is a külföldi rendszámú kocsikra találták ki, és persze azt is utálta mindenki, mert a határon félre kellett állni vele. Volt is nagy fellélegzés, amikor az uniós taggá válással mindez megszűnt, és lehetett gurulni Brüsszeltől Budapestig szabadon. Határellenőrzés azóta sincs, de újabban tehát büntetés-kockázat nélkül lényegében lehetetlen az otthoni és a külföldi lakhely között autóval közlekedni. Ami pedig aligha a „diaszpóra” és az anyaország közötti kötelék erősítését szolgálja. Ráadásul az is borítékolható, hogy a rendelkezést EU-oldalon is előbb-utóbb kiszúrják majd, mint a személyek szabad mozgását gátló intézkedést. Vajon kinek jó ez?