Print, vagy online?

Különösen érdekes az online hírportálok szerepe, tartalma, lehetőségrendszere azoknál szerkesztőségeknél, ahol napilapot is készítenek: „a tyúk vagy a tojás”?  Mi van előbb (vagy talán mi az előbbre való?): az online vagy a print? Amerikában és Európa nyugatibb részein, ahol a hír-üzlet jóval régebb óta és így kifinomultabban működik már saját önálló rendszere van az online és a print médiának is. Ami természetesen mindkettő alapját jelenti, az maga a hír.

Itt kell megjegyezni, hogy az előbb említett területeken létezik a független újságírás is, létezik a független újságírói karrier is. Létezik, hogy az újságíró saját szakmai sikerének záloga a függetlenség, a pártatlanság megőrzésének képességében rejlik. Természetesen ez egyben azt is jelenti, hogy ezek az újságírók, ezzel a fajta újságírói munkával képesek maguknak komoly egzisztenciát létrehozni és fenntartani. Ezekben az esetekben a „szakmaiság”, „függetlenség”, „kiegyensúlyozottság”, „nagy olvasottság”, „jelentős véleményformálási képesség” a döntő fogalmak.

És akkor vissza az „online vagy a print” eldöntéséhez.  A leghasználhatóbb megközelítés az, hogy az online vagy a print felület – mint megjelenési hely - közötti választás nem más, mint a megszületett hír továbbélési helyének legmegfelelőbb eldöntése.

Ez a döntés, akkor jó, ha előzetesen megtervezett rendszerekben, a várható hatás elvének szem előtt tartásával történik. Ez az adott média döntéshozóinak a felelőssége.Itt természetesen sokat lehetne filozofálni az online és a print média eltérő felhasználói szokásain, lehetőségein, de ettől most tekintsünk el, és fogadjuk el alapvetésként, hogy a kettő egymás mellett, párhuzamos létezik.

Az online média azonnali hírforrás. A hír megszületése után azonnal használható. Sőt, azonnal kell is használni, mert ez az elsődleges pozitívuma, ez a legnagyobb lehetősége. Ezért verhetetlen a printtel szemben. Aztán a hír születését követően egy órával, egy nappal vagy egy héttel később további lehetőségek lehetnek belőle.  De amit egy nappal később nyújthat, azt nagyjából már a print média is tudja…

A print média az azonnaliság tekintetében állandó késésben van. Ez egy olyan sajátossága, amelyet lényegéből kifolyólag soha nem lesz képes levetkőzni. Ezt nem is várhatjuk tőle. Mi az, amit várhatunk? Talán azok - a korábbi megszokásainkból adódó – berögződéseink, hogy jobban esik egy egész újságoldalas szerzői anyagot magunk előtt kiterítve átlátni, mint a számítógép képernyőjén, rosszabb esetben a mobiltelefonon, le-fel pörgetve bogarászni.
A legjobb példa előttünk a szép emlékű „Esti Hírlap” lehet: minden újdonsága, ereje abból adódott, hogy már aznap este olvasni is lehetett a rádióban reggel halott híreket… Hm, hm hol van az már?

Nos, ha ezen a logikán haladunk az online média lehetőségei hatványokkal nagyobbak, ugyanúgy, ahogyan az ezzel kapcsolatos szakmai felelősség is hatványokkal növekedett.
Biztosan hiszem ugyanakkor, hogy az online és a print média nem ellenségei egymásnak. Értő kezekben egy napilap print és online formátuma olyan mértékben képes erősíteni egymást, amely jelentős előnyt adhat egy vagy „csak” online vagy „csak” print médiát kiadó szerkesztőségnek.

Az azonban egészen biztos, hogy a kétfajta média egy kézben történő összehangolása számtalan új döntés meghozatalát követeli meg és alapjaiban alakítja át a szerkesztőségi munkát, annak szakmai és személyi, szervezési vonatkozásaiban is egyaránt.
Az újságíró szakmai munkáról, mint kiindulási alapról szóltam, de az „online” vagy/és „print” kérdésnek természetesen alapvető hirdetési, marketing aspektusai, mindent meghatározó szerkesztőségi céljai is kell, hogy legyenek.

És persze minden médiának vannak tulajdonosai is, akiknek vannak tulajdonosi céljaik. Ezért is indultam ki abból az elején, hogy Magyarországon akkor sem lenne egyszerű feladat új, átütő erejű hírportált csinálni, ha annak minden előfeltétele, napi működési rendszere és operatív irányítási szervezete is egyszerre adott lenne.