Takarékszövetkezetek Soltvadkert után - Megszólalnak a szakértők

Várhegyi Éva, a Pénzügykutató Zrt. tudományos főmunkatársa
Szabályozás
„A takarékszövetkezeti szektorban a szétaprózott tulajdonosi szerkezet alkalmatlan a menedzsment kontrollálására, az ’egy tag–egy szavazat’ szövetkezeti elv pedig a tőkeemelést nehezíti. Emiatt a tőkekövetelmény is jóval lazább, mint a részvénytársaságként működő bankok esetében. A kockázatok lefedését elvileg az integráció szolgálja, de ez nem kötelező (ld. a gönci Jógazda 2011-es csődjét), illetve nem mindig elegendő (ld. a Soltvadkert és Vidéke mostani csődjét). Mindez indokolja a takarékszövetkezeti működés újraszabályozását benne a kötelező csatlakozás előírását egyetlen nagyméretű kockázatközösséghez és intézményvédelmi alapjához, az OTIVA-hoz, melynek tőkéjéhez az állam is hozzájárulhat.”

Szabó Levente, a TakarékBank vezérigazgató-helyettese
Növekedés
„Az Integrált Takarékszövetkezetek alapvetően optimistán tekinthetnek a jövőbe. A konzervatív eszköz-forrás struktúrájukból eredően (50 százalék körüli hitel-betét arány) robusztus szabad likviditással – nagyságrendileg 500 milliárd forinttal –, elegendő tőkével és egy 1600 fiókos értékesítési hálózattal rendelkeznek a növekedéshez, ezért a következő években növelhetik majd piaci részesedésüket a hitelezésben. A betétgyűjtés terén, alapvetően a vidéki beágyazottságból eredően ugyancsak piaci részünk enyhe növekedésével számolunk. Ezen növekedési célok eléréséhez szükség van az integráción belüli üzleti együttműködés további fokozására, melyben a TakarékBank is aktívan közreműködik.”

Binder István, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének szóvivője
Felfutás előtt
„A ma még kis piaci súlyú takarékszövetkezeti rendszer üzleti megbízhatósági mutatói kedvezőbbek, tőkemegfelelési mutatója és likviditási helyzete jobb, mint más hazai hitelintézeteké. Nem véletlen, hogy az állam stratégiai partnerként tekint rájuk, és – a hitelszűke idején – a TakarékBank révén velük erősítheti a hazai kkv-k, a mezőgazdaság és a vidék hitelezését, pénzügyi kiszolgálását. Soltvadkert tanulságaként szabályozói módosítással célszerű előírni az egyes takarékszövetkezetek kötelező intézményvédelmi tagságát, és erősíteni az alapok ellenőrző szerepét. A szektor biztonságát növeli, hogy jogszabály-módosítás nyomán 2010-től újra rendszeres felügyeleti vizsgálatok zajlanak a takarékoknál.”

Tóth István, az Országos Betétbiztosítási Alap kommunikációs vezetője
Védelem
„A jól működő, helyi gazdaságokkal rendelkező országokban – Németország, Ausztria – gyakorlatilag mindenhol tetten érhető a szövetkezetek kiemelt szerepe. A hazai kkv-k működéséhez is elengedhetetlen a bizalmon és ismertségen alapuló helyi pénzügyi szolgáltatók működése. Ahogy napjainkban a helyi értékek és termelői piacok újrafelfedezése zajlik, úgy várható a helyi pénzügyi, gazdálkodási kompetencia pénzügyi szövetségeseként működő takarékok újraértékelése. Az intézményvédelmi alapok fontos funkciót látnak el betétbiztosítási szempontból is, mivel elsődleges védvonalként szolgálnak. Sürgősen megoldandó feladat ugyanakkor, hogy ezek az alapok tőkeerősek legyenek.”

Kuti Ákos, az Equilor Zrt. vezető elemzője
Fontos a méret
„A takarékszövetkezetek a hazai bankrendszer szerves részét képezik. A bankokkal szembeni előnyeiket, melyek részben a végtörlesztés kapcsán is megjelentek, immár az állam is felismerte, ezt egyértelműen jelzi a TakarékBankban tervezett tulajdonszerzés. A Soltvadkert és Vidéke példája ugyanakkor a méretgazdaságossági kockázatokra, a földrajzi diverzifikáció szükségességére hívja fel a figyelmet. Ha egy pénzintézet jelzáloghitelei egy viszonylag szűk régió nagyjából egységesen mozgó ingatlanáraitól függenek, akkor kedvezőtlen piaci viszonyok között sokkal könnyebben előfordulhatnak nehezen kezelhető helyzetek, mint abban az esetben, ha az ügyfélkört földrajzilag is szélesebb körből toboroznák.”