Vészjósló konstelláció

Üdítően bölcs belépőt koreografált az élet Varga Mihálynak: az újdonsült miniszter „kérhette fel” a Fidesz-frakciót, hogy halassza el a szavazást a jegybanktörvény módosításáról. Varga biztos pont a nemzetközi partnerek szemében, akivel kellemesen és ésszerűen lehet tárgyalni. Egy valóságos anti-Matolcsy. Most a konfrontáció felől a tárgyalásos út felé tereli az IMF-hitelt megelőző vitát. Helyesen.

Ugyanakkor nem lehet nem észrevenni a lépéssorozat mögötti időhúzó szándékot. A kormány régóta pontosan tudja, hogy az általa decemberben keresztülvert jegybanktörvény súlyosan sérti az MNB függetlenségét. Ha a cél valóban a gyors megegyezés lenne az IMF nyújtotta „védőhálóról”, akkor már régen úgy módosították volna a törvényt, hogy az garanciákat adjon a függetlenségre. A jelek arra mutatnak, hogy ezt két okból nem tették meg. Sem a hiteltárgyalások megkezdésére, sem a jegybank függetlenségének biztosítására nincs meg a határozott elkötelezettség. A kettő együtt vészjósló konstelláció.

Ha az IMF-tárgyalások előkészítése belpolitikai okokból még tovább húzódik, a nemzeti valuta helyzete megrendülhet, hiszen nehéz lesz török mintára évekig az orruknál fogva vezetni a pénzpiacokat. Egy nem teljesen független jegybank pedig ilyen helyzetben nehezen áll ellen egy pánikoló kormány nyomásának.

A jegybanki függetlenség elve éppen az ilyen kormányok miatt vált alapelvvé az Európai Unióban, mint a magyar. A kiszámíthatatlan gazdaságpolitika, amely mindenféle ellensúly nélkül halad előre, és olyan jelenségeket produkál, mint a magán-nyugdíjpénztári vagyon államosítása vagy a végtörlesztés, előrevetíti azt is, hogy a jegybanki kamatpolitika vagy a devizatartalék is napi játékszerré válhat a kezében. Az Európai Központi Bank és az Európai Unió az egész európai gazdaság érdekében sem engedheti ezt. Emiatt a jegybanktörvényt nem módosítani kellene, hanem visszavonni, és helyreállítani a december előtti függetlenség állapotát.

Ahogyan azt Varga Mihály is pontosan tudja.