A fiók mélyén

Vegyük ugyanis sorra, hogy egy terv mi miatt kerülhet a fiók mélyére. Az egyik ok, hogy rosszabb a többinél, így csak utasításra, vonakodva veszi elő az alkotója, hogy szemlesütve, szabadkozva adja át főnökének. Mindennek egy olyan koordináta-rendszerben való értelmezése, amelyben jó tervnek eddig a kormányzat szerint az egyik napról a másikra, egyeztetés nélkül bevezetett, egész ágazatokat és szektorokat felforgató, EU-s rosszallást kiváltó törvények minősültek, legalábbis kétségessé teszi a sikert.

Az is elképzelhető persze, hogy a terv azért van még fiókban, mert az valójában egy „amikor minden kötél szakad” szcenárióra írott mentőterv, a kormány által előszeretettel használt hadászati hasonlatokat kölcsönvéve: egy vesztésre álló fronton bevetett hidrogénbomba, egy csodafegyver, amely bár megnyerheti a háborút, akkora károkat okoz egyes csoportoknak, szegmenseknek, hogy igen alapos megfontolásnak kell megelőznie a bevetését. Ráadásul a döntéssel elismerjük, hogy eddig sikertelenek voltunk.

Van persze még egy forgatókönyv, melyet csak félve merünk felvetni: a terv ugyanolyan minőségű, mint Matolcsy György eddigi lépései, a banán formájú gazdasági Európa-térképtől kezdve a hitelezést teljesen lefagyasztó bankadón át a gazdaságot fel nem pörgető, de rengeteg forráskiengedéssel járó egykulcsos adóig. Pusztán azért volt eddig háttérben, mert eleve a ciklus második felére időzítették. Ez pedig akkor nem lehet más, mint osztogatás, adócsökkentés, a hiány elengedése és a szokásos, ilyenkor megszokott dolgok, aminek a levét utána hosszú ideig isszuk. Egyiktől sem lettünk vidámabbak.