Az Európai Bíróság ismét kinyitott egy százmilliárdos bukszát

Az Európai Bíróság C-80/11-es ügyét még sokáig fogják emlegetni nemcsak nálunk, de más tagországokban is. Pont került a vita végére, pedig igencsak kacifántos ügyben született meg a döntés. A mai napig se tudható, hogy azok az akácrönkök, amelyeket az adóhivatal ellen keresetet benyújtó Mahagében Kft. szerzett be, honnan valók, hiszen a szállítónak nem volt elegendő belőlük, és furcsa módon az eredeti szállítóleveleknek is lábuk kélt, csak utólag kerültek elő hiányos másolatok. Sőt nem lehet tudni azt sem, hogy az árut mivel szállították, de nem is fizetett senki sem a fuvarozásukért. Ennek ellenére az, hogy az adóhivatal következtetésekkel, minősítésekkel és vélelmezésekkel elvitatta a forgalmi adót, hibás módszer. Az Európai Bíróság világos iránymutatást adott: a teljesítés tényét kell a hatóságnak vizsgálnia, nem azt, hogy a számlakibocsátó minden szabályt betartott-e. Ha a teljesítés valós, és a felek nem vettek részt adócsalásban sem, akkor a számlakibocsátó megfizeti, a vevő pedig visszaigényli az áfát. Milyen egyszerű, igaz?

Csakhogy az adóhatóság az elmúlt bő évtizedben rászokott arra, hogy megtagadja a vevő oldalán az áfa érvényesítését. Az adóhiányt brutális bírsággal fejelték meg, amely felső határ nélkül általában az adóhiány felére rúgott. Egy ilyen adóhivatali határozatot követően az érintett vállalkozások rendre tönkrementek. Tiltja a jogszabály az adóhatóság számára, hogy a bíróság által jogerősen elbírált ügyet felnyissa. Ezen a perújrafelvétel sem segít. Van azonban egy homályos kiskapu. Az elévülési idő letelte után lehet kérni a jogszabálysértőnek minősült határozat végrehajtásának megszüntetését és az összeg jóváírását. Ezzel a módszerrel tömegesen visszatérítések kezdődhetnek meg a korábbi ügyekben, de akár egyes adóhivatal által kezdeményezett felszámolások is alaptalanná válhatnak.

A forgalmi adó megítélése a megvalósult áruszállítások vagy igénybe vett szolgáltatások terén tehát merőben leegyszerűsödött: ha a teljesítés valós, akkor mindegy, hogy milyen szabálytalanságot követett el a számla kibocsátója, engedni kell az áfa érvényesülését akkor is, ha egyébként azt nem fizették be a költségvetés számára. Világos, hogy az adóhivatalnak fogalma sincs, hogy a havonta benyújtott több százezer bevallásból melyiket alapoznak olyan számlákra, amelynek az áfatartalma elvész. Megoldás lehet a tételes áfabevallás, amelyet lassú ütemben vezetnek be 2013-tól, de csak a 2 millió forint feletti áfatartalmú számlákat kell egyenként bevallani. Problémát jelenthet, hogy a vevő adószámának első nyolc számjegyét fel kell tüntetni a számlán, ami – már megszokhattuk – ütközik az uniós irányelvvel. A csalások elleni küzdelem terén azonban a hézagos uniós szabályozás szigorítása nem tűr halasztást, miután a számlák tételes bevallása informatikai megoldásokkal már évek óta kezelhető lenne.

Az Európai Bíróság döntését követően várhatóan az adóhatóság még megvárja, hogy a Kúria is kialakítsa az álláspontját, de az biztosnak látszik, hogy új irányt fognak venni a megállapítások. Várhatóan a számlákat kibocsátó, de az adót be nem valló vállalkozások irányába fog sokkal keményebben fellépni a hivatal. Az adóbevallás elmulasztása, az adó meg nem fizetése esetén a korlátolt felelősség már áttörhető, és az ügyvezető személyes vagyonát is részben meg lehet célozni a költségvetési bevételek beszedhetősége érdekében.
Az adóhatóság csak 2011-ben 356 milliárd forint áfahiányt állapított meg. Ha ennek akár egy kis részét is a kellő körültekintés hiányára alapozta a hivatal, akkor a korábbi évek ügyeivel és a már említett megszüntetendő végrehajtásokkal egybevéve ismét jelentős visszatérítésekre kerülhet sor, akár százmilliárdos nagyságrendben, ez pedig érzékenyen érintheti a költségvetést.