Csak a tündérmesék világában élők hihetnek könnyű hiteltárgyalásokban

Hiszen már az ide vezető út sem adott okot bizakodásra. A kormány több tízmilliárd forinttal magasabb kamatkiadást is hajlandó volt bevállalni azért, hogy az előfeltételeket elszabotálja, noha ezek a kérések egyáltalán nem voltak ellentétesek Magyarország érdekeivel. A hónapokig tartó huzavonában ráadásul még szó sem esett a gazdaságpolitikáról, csak olyan intézményi, szabályozási kérdésekről, amelyek egy piacgazdaságot építő uniós tagállamtól elvárhatók lennének.

Ha igazak a hvg.hu értesülései, az Európai Bizottság – amely április végén meglehetősen váratlanul enyhítette álláspontját – most kemény tárgyalásokra készül. Elvárásainak jó része nem okozhat meglepetést, hiszen azok szinte maguktól értetődnek: reális növekedési tervre, középtávú kiszámíthatóságra, megalapozott költségvetési bevételekre van szükség.

Vannak közöttük gazdaságilag racionális felvetések (például a költségvetési tanácsról, az ingatlanadó bevezetéséről, a diszkriminatív adók mérsékléséről stb.), és vannak vitathatóak is (a diplomások számának szinten tartása, a privatizáció erőltetése). Egy közös bennük: homlokegyenest szembe mennek a kormány eddigi gazdaságpolitikájával.
Az arcvesztés miatt igen valószínűtlen, hogy a magyar fél minden kérést elfogadna, de az is, hogy rögtön felállna a tárgyalóasztaltól.

Esélyesebb, hogy bizonyos ügyekben enged, esetleg az IMF-re hárítja a felelősséget (ami még jól jöhet, ha később ismét „kipaterolásra” kerül a sor). Más, számára szimbolikus célok esetében viszont köti az ebet a karóhoz, és egy esetleges megállapodás után ezek elérésére helyezi a hangsúlyt. Azt mindenesetre érdemes észben tartani, hogy a mostani kegyelmi állapot nem tart örökké. A tündérmesék helyett ezért célszerű lenne ismét elővenni a közgazdasági szakkönyveket.