Mentem, láttam…?

A gázfüggőség csökkentésének nemes törekvését illetően úgy vélem, a magyar kormány árnyékra vetődik. A globális gázfronton alapvető átrendeződések történnek. A közép-ázsiai térség – és benne Azerbajdzsán – a Szovjetunió felbomlását követő évtizedben irreálisan felértékelődött döntően az akkori amerikai globális stratégia következtében. A demokrácia és a piacgazdaság megteremtésének amerikai célkitűzése mögött alapvetően az az álom húzódott meg, hogy Közép-Ázsiába olyan politikai és gazdasági övezetet kívánatos létrehozni, amely egyfelől gátat szab az orosz befolyás további terjeszkedésének, másrészt nehezíti az iszlám gyors térhódítását.

Ennek az amerikai elgondolásnak volt része a Nabucco-program is, amely a térség egyetlen exporttermékét próbálta eljuttatni Európába. Függetlenül attól, hogy a térségben uralkodó az „ázsiai termelési mód”, a legtöbb országban még meghatározó törzsi hatalmi és érdekviszony aligha kecsegtetett gyors sikerrel, az érintett országok arra is hamar rájöttek, hogy Európa, de különösen az USA nagyon messze van, Oroszország viszont nagyon közel. Ráadásul az amerikai külpolitika módosulása, Afganisztán változó megítélése katonailag is perifériára sodorta a közép-ázsiai térséget.

Azerbajdzsán és a közép-ázsiai térség politikai szerepének módosulásával összhangban jelentős változások következtek be az adott térség gázpotenciáljában is. Mára világossá vált, hogy a készletek a vártnál szerényebbek, és a kitermelés a várakozásoknál jóval lassabban halad részben a saját tőke teljes hiánya, részben a külföldi tőke magas kockázatai miatt. Bár az információk bizonytalanok, a jelenlegi ­állapotok ­szerint Azerbajdzsán mostani és várható gázexportját Oroszország hosszú távú szerződésekkel biztosította magának.

Miután Oroszország déli térségében ez ideig számottevő gázforrásról nincs információ, igazából a közép-ázsiai övezet és benne Azerbajdzsán forrásai táplálják majd az évek múltán elkészülő Déli Áramlatot is. Ebben a helyzetben aligha valószínű tehát, hogy az Azerbajdzsán által szorgalmazott AGRI-vezetékbe jelentősebb gázt lehetne betáplálni. Ráadásul az újabb információk szerint a módosult Nabucco-programban is számolnak a Sah Deniz II. gázmezővel. Enyhén szólva zavaros és nagyon bizonytalan, hogy Magyarország – Oroszországot megkerülve – hozzájuthat-e független azerbajdzsáni gázforrásokhoz.

A globális gázpiac másik fontos alakító tényezője, amely a közeljövőre minőségileg más feltételeket jelez, hogy a nem hagyományos gázkészletek kihasználására technikai és technológiai áttörés következett be. Az USA nem hagyományos gáztermelésének gyors felfutása és a gazdasági növekedés általános lassulása miatt a globális gázpiacot – ma és remélhetőleg a következő egy-két évtizedben – a túlkínálat jellemzi majd. Európában és Magyarországon a megújulóenergia-források erőteljesebb kihasználása, az energiahatékonyság előtérbe állítása még csökkenő belső energiatermelés esetén sem valószínűsít érdemlegesen növekvő gázigényt.

A szakértők egy része a gáz aranykoráról beszél, amely egyrészt a gáz árának relatív csökkenését, versenyképességének javulását hozza, másrészt a gáz globális világpiaci ára egyre inkább elszakad az eddig meghatározó kőolajétól. Ha a politikai egymásrataláláson túl se elérhető gázforrás, se érdemleges gázigény nincs, nem is beszélve a program megvalósításához szükséges tőkéről és hitelről, továbbá az oroszoktól való függetlenedésről, akkor mire jó az egész?