Mi lesz a dollárral: két nagy tévedés

A Fed eszközvásárlásai eredményeként a kereskedelmi bankok tartalékai soha nem látott szintre (2000 milliárd dollár közelébe) nőttek, a 10 éves kincstárjegy reálhozama pedig negatív. A Fed is elismeri, hogy ennek a folyamatnak le kell állnia és vissza kell fordulnia. Az egyensúlytalanságok jövőbeli alakulása bizonytalan, de ha a külföldi – és esetleg az amerikai – befektetők vásárlási kedve lanyhul, akkor hosszú lejáratú kötvények kamatai erőteljesen emelkedhetnek, a dollár pedig jelentősen leértékelődhet.

Sokan úgy vélik: a dollár leértékelődésétől nem kell tartani, hiszen egyrészt tartalékdeviza, másrészt – a többi devizához viszonyítva – kisebb kockázatot hordoz. Egyik érv sem meggyőző.

Tekintsük először azt az érvet, amely szerint a kormányoknak szerte a világon rendelkezniük kell dollártartalékkal. A probléma gyökere, hogy a külföldiek tulajdonában lévő, dollárban denominált értékpapírok már nem tekinthetők a hagyományos értelemben vett „devizatartaléknak”.

Évtizedekkel ezelőtt a kormányok azért tartottak dollárt, mert szükségük volt egy likvid és széles körben elfogadott fizetőeszközre, amellyel finanszírozni lehetett azt a rést, amennyivel országuk importja meghaladta az exportot. Az ilyen típusú tartalék szerepét az amerikai kincstárjegyek kiválóan betöltötték. Az 1990-es évek vége óta azonban olyan országok, mint Dél-Korea, Tajvan vagy Szingapúr, hatalmas devizatartalékot halmoztak fel. Ebben egyrészt az exportvezérelt növekedés, másrészt az olyan devizaspekulációktól való félelem játszott közre, amelyek az 1997–98-as ázsiai pénzügyi válságot kirobbantották. Mindhárom ország 200 milliárd dollárt meghaladó tartalékkal rendelkezik, Kína pedig több mint 3000 milliárddal. Ezek a tételek már nem csupán külkereskedelmi mérleg kiegyensúlyozását szolgálják, hanem a nemzeti vagyon részét képezik, amit – a hozamokat és kockázatokat gondosan mérlegelve – be kell fektetni.
Vannak, akik szerint a dollár még akkor is biztonságosabb, ha nem védi a tartalékdeviza-státus. Elvégre, ha a befektetők nem akarnak eurót, fontot vagy jent tartani, akkor mi más választásuk lehet? Ez az érv is téves. A kiterjedt portfolióval rendelkező befektetők nem tartják teljes vagyonukat egyetlen devizában, hanem diverzifikálnak a devizák és a különféle pénzügyi eszközök között. Ha úgy érzékelik, hogy a dollár és a dollárkötvények kockázata nőtt, akkor átrendezik portfoliójukat. Bár a dollárt még mindig a legbiztonságosabb eszköznek tekintik, az iránta való kereslet is szűkülni fog, amennyiben a befektetők szerint relatív biztonságossága csökken. Ekkor az árfolyamok és a kamatok anélkül is megváltozhatnak, hogy a befektetők eszközöket adnának el vagy új eszközöket vásárolnának. Az árfolyamváltozást ugyanis az is kiválthatja, ha a külföldi dollárkötvény-tulajdonosok aggódni kezdenek amiatt, hogy az amerikai helyzet tarthatatlansága miatt a kamatok emelkedni fognak, a dollár pedig gyengülni.

Az európai és más országokban jelentkező problémák ellenére a dollár kereskedelmi forgalommal súlyozott értéke jelenleg 25 százalékkal alacsonyabb, mint 10 évvel ezelőtt. Hiába azonban a versenyképességet javító árfolyam, az USA folyó fizetési mérlege továbbra is jelentős deficitet mutat. Ha nem sikerül a fiskális egyensúlyt megközelíteni, a banki tartalékok növekedése pedig folytatódik, akkor dollárban denominált eszközök iránti kereslet visszaesése a dollár leértékelődéséhez és az amerikai állampapírok kamatának emelkedéséhez vezethet.

Copyright: Project Syndicate, 2013.
www.project-syndicate.org