A sivatagi Davos és a változó királyság

Idén októberben harmadszorra rendezték meg a sivatagi Davosként ismert Future Investment Initiative című konferenciát Szaúd-Arábiában. A törtető trónörökös, Mohamed bin Szalmán projektjének tekintett esemény idén harmadik alkalommal került megrendezésre Rijádban. A kezdeményezés gyorsan szimbólumává vált a királyság modernizációs reformtörekvéseinek, azok minden előnyével, veszélyével és ellentmondásosságával együtt.

A konferenciasorozat megítélése rövid, hároméves története ellenére szélsőséges mértékben változott. Az első, 2017-es konferenciát Mohamed bin Szalmán személyes megjelenése és beszéde tette emlékezetessé, amelyben a politikus hitet tett a kormány reformszándéka mellett. Ezt a nemzetközi közösség – a szaúdi belpolitikai rendszer autoriter jellege ellenére – óvatos optimizmussal fogadta. A következő évben jött a mélypont: a Hasogdzsi-gyilkosság árnyékában a kezdeményezés PR-értelemben majdnem zátonyra futott, rangos előadók sorra mondták le a részvételüket, félve az otthoni politikai és társadalmi nyomástól. Természetesen lehetett sejteni, hogy a nemzetközi közvélemény emlékezete a hashtagkampányok korában rövid távú, a nemzetközi vállalatok idén már talán visszafogottabban, de visszatértek üzletelni a szaúdi kormánnyal.

Ha a második Future Investment Initiative konferenciát a botrány, akkor a harmadikat inkább a nyugodtság és talán az elmúlt évekhez képest csendesebb lebonyolítás jellemezte. A szaúdi kormánynak idén ezt is kellett sugallnia a külvilág felé: a tavalyi „szörnyű baleset” (a Hasogdzsi-ügy) és a szaúdi bel- és külpolitikával kapcsolatos viták ellenére a gazdasági nyitás folyik tovább, az üzleti együttműködésnek pedig semmi akadálya nincs. Ennek köszönhető, hogy a konferencián nem a nagy médiafigyelmet kapó gazdasági kérdések, mint az Aramco részleges piacra vezetése vagy az OPEC jövője domináltak, hanem például a megújuló energiaforrások, a szuverén befektetési alapok szerepe vagy a munkaerőpiac jövője. Mohamed bin Szalmán maga fel sem szólalt, ez világos üzenet:

Szaúd-Arábia nem a trónörökösről szól, ha a királyságra gondolunk, ne az ellentmondásos politikusokra, hanem üzleti lehetőségekre asszociáljunk.

A szaúdi kormány tehát érzékelte a királyság PR-válságát, amelyet igyekszik különböző eszközökkel feloldani. A nemzetközi politikai és gazdasági elitet célzó konferenciák mellett egyre inkább figyelnek a globális középosztályra is – ezt mutatja a számos sportrendezvény megszervezése vagy például a hazánkat is érintő turistavízum bevezetése. Ez utóbbi intézkedésekre nagy szükség volt, az Öböl-országok országimázskampányaiban ugyanis visszatérő hiba, hogy a helyi társadalmi berendezkedésnek megfelelően szinte kizárólag a külföldi eliteknek igyekeznek kommunikálni, nem a szélesebb néprétegeknek. Európában azonban a választók antipátiája megkötheti a kormányok kezét, különösen ebben a korban, amikor nagyobb volumenű külpolitikai kérdések is belpolitikai jelentőségűvé válhatnak (lásd Magyarországon a török vagy orosz kapcsolatok ügyét).

Úgy látszik, hogy a szaúdi vezetés tanult a hibáiból, és igyekszik nagyobb hangsúlyt fektetni a szívek és elmék megnyerésére.

Ez nem lesz könnyű feladat. A szaúdiaknak jókora az imázsproblémájuk, kézzelfogható és jogosnak tekinthető indokain (például az Európától idegen politikai berendezkedés vagy a jemeni beavatkozás) túl számos érzékelésbeli oka is van. Ilyen az ország ismeretének szinte teljes hiánya vagy például az egyre növekvő európai Irán-szimpátia, amelyet nemcsak Rijádban, de Washingtonban sem értenek teljesen. Ráadásul a nyugati közvéleménynek szokása az olaj és az olajhoz kötődő politikai-gazdasági érdekek negatív misztifikálása, különösen, ha az adott ország az Egyesült Államok egyik legfőbb regionális partnere.

Mindezek megnehezítik azt, hogy Európa fővárosaiból pontos képet kapjunk a szaúdi reformfolyamatról, amelynek jelentőségét nagyon nehéz túlbecsülni. A szaúdi politikai, gazdasági és társadalmi rendszer egyaránt rohamosan változik, és a régi beidegződéseink alapján nem fogunk tudni naprakészek maradni a rijádi eseményekkel kapcsolatban. Ez pedig fontos lenne, hiszen a szaúdi az arab térség legnagyobb gazdasága, egyetlen arab tagja a G20-nak, amelynek 2020-as találkozóját épp Rijádban fogják tartani. Még korai eldönteni, hogy a reformfolyamat eredményeként Szaúd-Arábia közeledni fog-e az európai értékekhez és érdekekhez, de az biztos, hogy az ország nem marad ugyanaz, ami volt.