A helyreállítás infrastruktúrája
A fizikai infrastruktúrának döntő szerepe van a járvány utáni helyreállítás támogatásában, valamint a zöld-, ellenálló és inkluzív fejlődés hosszú távú alapjainak megteremtésében. Egyre több adat világít rá, hogy az infrastruktúra számos fejlesztési mutatóhoz – például a foglalkoztatáshoz, a termelékenységhez, a jövedelemhez, az egyenlőtlenséghez, a kereskedelemhez és a humántőkeképzéshez – járul hozzá.
Mégis, a fejlődő világ nagy részében az infrastruktúra továbbra is siralmas állapotban van.
Mintegy egymilliárd ember él több mint másfél kilométerre egy egész évben használható úttól, 760 millió embernek nincs áram az otthonában, és 450 millióan élnek a széles sávú jel hatótávolságán kívül.
Még azokon a helyeken is, ahol elérhetők, az mondható el ezekről a szolgáltatásokról, hogy gyakran akadoznak és drágák. Emellett a világ legszegényebb és legsérülékenyebb országaiban a legdrágábbak a széles sávú, az áram- és a közlekedési szolgáltatások.
Már a koronavírus-járvány előtt is jóval a globális fejlesztési célok eléréséhez szükséges szint alatt volt az infrastrukturális beruházások mértéke, a járvány óta pedig tovább csökkentek az ilyen célú kiadások. Míg sok fejlett gazdaság – gyakran infrastrukturális elemeket is tartalmazó – élénkítő intézkedéseket vetett be a gazdasági fellendülés támogatására, a világ legszegényebb államaiban nem áll rendelkezésre elég költségvetési mozgástér az ilyen intézkedésekhez.
Ahhoz, hogy az infrastruktúra maximálisan hozzájáruljon a globális gazdasági fellendüléshez, és támogathassa a zöld-, ellenálló és inkluzív növekedést, további beruházásokat kell hatékony programokba irányítani. Ezzel kapcsolatban négy dologra van szükség.
Először is, a globális klímacélok teljesítése a zöld-infrastruktúrába történő beruházások korábban nem látott szintjét teszi szükségessé. Az energia- és közlekedési rendszerek együttesen a globális szén-dioxid-kibocsátás mintegy kétharmadát teszik ki, és az elkövetkező években az alacsony és közepes jövedelmű országok fogják lefedni az emisszió előre jelzett növekedésének nagy részét. A megújuló villamos energiába, az energiahatékonyságba, az elektromos járműveket kiszolgáló töltő-infrastruktúrába, a klímatudatos városi közlekedési rendszerekbe és az egyre jobban terjedő zöldhidrogén ellátási láncaiba történő beruházások olyan költséghatékony lehetőségek, amelyek egyszerre csökkentik a szén-dioxid-kibocsátást, és teremtenek munkahelyeket.
Másodsorban, az új projekteket úgy kell megtervezni, hogy elősegítsék a szélsőséges időjárási és egyéb külső sokkhatásokkal szembeni gazdasági és társadalmi ellenálló képességet. A klímaváltozás már most is súlyos károkat okoz a meglévő infrastruktúrában. Januárban például az Ana trópusi vihar Malawi csekély áramtermelő kapacitásának mintegy felét megsemmisítette.
Az ilyen közvetlen infrastrukturális károk mértéke már most is évi 18 milliárd dollárt tesz ki.
Az infrastruktúra ellenálló képességének erősítése csak néhány százalékponttal növelné a meglévő beruházási igényekhez szükséges finanszírozási mértéket, de a várható haszon négyszer nagyobb lenne a kiadásokhoz képest.
A harmadik dolog, amire szükség van, a fenntartható infrastruktúrába történő befektetés, amely elősegíti a társadalmi befogadást, és kezeli az egyenlőtlenség különböző dimenzióit. A digitális összekapcsolódás járvány során történő megugrása ellenére 2021-ben 2,9 milliárd embernek nem volt internetkapcsolata, köztük az alacsony és közepes jövedelmű országokban a lakosság több mint felének, és a legkevésbé fejlett országokban pedig a 81 százalékának.
Ez a digitális szakadék súlyos egyenlőtlenségeket okozott a fejlődési mutatókban. Az UNICEF szerint a megfelelő technológiákhoz való hozzáférés hiánya miatt világszerte legalább 463 millió iskolás (vagyis a diákok 31 százaléka) nem tudott részt venni a digitális távoktatásban a járvány ideje alatt.
Végezetül azt kell kiemelni, hogy a fizikai infrastruktúra fejlődésre gyakorolt általános hatása attól függ, hogy a beruházásokat miként hangolják össze egymással, és miként egészítik ki őket egyéb támogató politikai intézkedések. Afrika-szerte kulcsfontosságúak a regionális közúti korridorok a kontinensen belüli kereskedelem szempontjából. Például a Lagos–Abidjan korridor korszerűsítése tetemes gazdasági előnyökkel járna Nyugat-Afrika partvidéki országai számára. Az ezt az utat teljesítő kamionsofőröknek azonban azzal kell számolniuk, hogy 160 órát kell eltölteniük a határátkelőhelyeken. Az útfejlesztés előnyei megkétszereződnének, ha a határátlépésre vonatkozó szabályokat is egyszerűsítenék.
Az infrastruktúra nagyban hozzájárulhat a járvány utáni helyreállításhoz, valamint a hosszabb távú zöld-, ellenálló és inkluzív fejlődéshez, különösen az alacsony és közepes jövedelmű országokban, ahol a beruházások megvalósítása igen sürgető. Ennek biztosítása óriási kihívás lesz, de egyben mindenki számára lehetőségeket teremthet.
Copyright: Project Syndicate, 2022
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.