Stagfláció helyett defláció?

Az utóbbi hónapokban egyre általánosabbá váltak az aggodalmak, hogy a világgazdaság stagflációs környezetbe kerül, azaz alacsony gazdasági növekedés, vagy recesszió mellett kifejezetten magas marad az infláció. Jelenleg a világgazdaság valóban annak a jeleit mutatja, hogy ebbe az irányba tart. De vajon tartósan magas marad-e az infláció, tartósan magasak maradhatnak-e az elmúlt fél-egy év alatt kialakult árak? Nem tudjuk, hogy érik-e a világgazdaságot újabb ársokkok a közeljövőben, ahogy azt sem, hogy egyes országokban kialakulnak-e másodkörös hatások. Azonban egyes nyersanyagárak éles korrekciója arra utal, hogy valamikor a közeljövőben akár fordulhat is az infláció trendje. Sőt, még az a meglepetés sem zárható ki, hogy középtávon nemhogy magas infláció, hanem defláció alakul ki, de ezt most még igen korai előrejelezni, ezért csak egy gondolatkísérletet igyekszek felvázolni.

A nagy jegybankok szigorításainak ígérete máris jelentős korrekciót váltott ki számos nyersanyagár tekintetében, mivel a piacok recessziótól és visszaeső kereslettől tartanak. A réz ára mintegy 25 százalékkal zuhant a márciusi csúcsponthoz képest, így már alulmúlja az egy évvel ezelőtti árszintet is. Egyes vélemények szerint a réz ára jó előrejelzést ad az inflációs trendek fordulataira. Lejjebb kerültek a terményárak is, bár még lényegesen meghaladják a háború kitörése előtti szintet. Az elmúlt hetekben több jelentős tengerentúli és európai kiskereskedelmi lánc rontotta a kilátásait, mivel nem tudják áthárítani a vevőkre a megemelkedett beszerzési árakat. Amennyiben nem jelentkezik újabb ársokk, mindezek előre vetíthetik, hogy a tavaly őszi árrobbanás bázishatása miatt az év utolsó hónapjaiban már stabilizálódhat, kissé mérséklődhet az infláció.

A jelenlegi energiaárak, és főleg az élelmiszerárak mindazonáltal hosszabb távon nem fenntarthatók. Túl azon, hogy jelenleg a fizikai szállítás sem biztosított az agrártermékek importőreinek, az alacsony jövedelmű országok számára a kialakult árak megfizethetetlenek. Sőt, az egyszerre fellépő energia- és élelmiszerválság már a fejlett nyugat-európai országokban is megélhetési válságot okoz. Egyes felmérések szerint minden negyedik brit, illetve minden hatodik német háztartásnak már napi egy étkezést ki kell hagynia, hogy fizetni tudják az energiaszámlákat. A jelenlegi kilátások tehát a társadalom egyes rétegeire, illetve a kevésbé fejlett régiókra kifejezetten riasztók. De középtávon érdemi korrekciónak kell bekövetkeznie az árakban. Ez pedig valóban deflációhoz is elvezethet, bár erre még várni kell. 

A hazai gazdaságban azonban se stagflációra, se deflációra nem számítunk, hacsak nem történik újabb sokkhatás, például az orosz gázszállítások leállítása. Alapesetben a hazai bérnövekedés idén kényelmesen meghaladja az árkorlátozások által féken tartott inflációt. Így a fogyasztás – noha lassulni fog – tartósan támogathatja a gazdasági növekedést. A turizmus és a szabadidős tevékenységek folytatódó helyreállása szintén hozzájárulhat az idei növekedéshez. Összességében a növekedés lassulása elkerülhetetlen, azonban a hazai gazdaságban nem számítunk stagnálásra, vagy recesszióra. Ahogy az árkorlátozások tompítják a jelenlegi inflációt, ugyanígy tompítani fogják az infláció mérséklődését is, amely a hazai gazdaságban kevésbé lesz meredek lefelé is. Még az is kérdés, hogy visszajönnek-e azok az árak, amelyeken az érintett termékek árait befagyasztották, bár a piaci árak valószínűleg középtávon csökkenni fognak. A hazai gazdaságban a dinamikus bérnövekedés, az esetleges ár-bér spirál is a defláció kialakulásának ellenében hat. 

Nagyon sok még a bizonytalanság, még nem tudjuk, hogy milyen szinten és mikor tetőzhet az infláció, akár a világgazdaságot, akár az egyes országokat nézzük, a háború, vagy más tényezők – például az időjárás – kimenetele még sok meglepetést tartogathat, de az előbbi gondolatmenet miatt nem maradhatnak tartósan magas szinten se az inflációs ráták, se a jelenlegi nyersanyagárak. Tehát néhány átmeneti hónapot vagy negyedévet követően tartósan valószínűleg stagfláció sem lesz. Mint ahogy előbb-utóbb a világgazdaságnak is újra élénkülnie kell, tekintve, hogy még a járvány által okozott válságból sem épült fel teljesen.