Divergencia az EKB és a Fed között
Erőteljes rezsimváltás zajlik a világgazdaságban. Az 1970-es évek drasztikus inflációemelkedése után az évtizedekig tartó Nagy Mérséklődés stabil gazdasági növekedést, csökkenő kötvényhozamokat és kamatrátát eredményezett. Mindezt a globalizáción alapuló folyamatok, az inflációs ráták alacsony mértéke és tartósan csökkenő trendje eredményezte. Mai tudásunk szerint kijelenthetjük, hogy legalább átmenetileg ez az időszak lezárult.
A rezsimváltással járó jelenlegi inflációs sokkra az EKB és a Fed eltérő ütemben és módon reagált. Az EKB óvatosabban lépett a szigorítás útjára, és még most sem kommunikál egyértelműen tartós inflációemelkedésről. A széttartó monetáris politika miatt az euró-dollár keresztárfolyam paritás alá került. Érdemes megvizsgálni, hogy melyek a divergencia főbb okai.
2020 augusztusában Jerome Powell Fed-elnök még azt hangsúlyozta, hogy az erős munkapiaci trend fenntartható az infláció emelkedése nélkül. Két év alatt annyit változott a világ, hogy a Jackson Hole-ban tartott 2022-es előadásában már azt mondta, hogy árstabilitás nélkül nem működik többé a gazdaság. Jelentős fordulat a szigorítás felé.
Pedig az elemzők arra számítottak, hogy a Fed hamarosan lazább irányba vált. Az Egyesült Államok inflációs ráta a júniusi 9,1 százalékról júliusban 8,5 százalékra csökkent, ami több kommentár szerint túl van az USA az inflációs csúcson. A bizonytalanság azonban fennáll, mert a Fed döntéshozói által jelzett kamatpálya jelentősen meghaladta a piacon árazott kamatpályát.
Az inflációs adat résztételeire pillantva láthatjuk, hogy az inflációs meccs nincs lefutva.
A szolgáltatás infláció júliusban 6,3 százalékra ugró rátája 1982 óta a legmagasabb érték, míg az élelmiszer-infláció 13,1 százalékos szintje 1979 óta sosem volt ilyen magas. A költségsokkok természete ilyen: átgyűrűznek olyan tételekbe, amelyek tartósabb változást jelezhetnek. Nem véletlen, hogy a Fed elnöke akkor váltott szigorúbb hangvételre, amikor mások már ünnepelni készültek.
Az EKB helyzete sokkal komplexebb. Az euróövezeti infláció már 2021 augusztusában 3 százalék volt, a kamatemelést mégis csak 2022 júliusában kezdte meg a jegybank a betéti ráta nulla százalékra emelésével. 2022. augusztus végén az EKB két döntéshozója eltérően értékelte az európai inflációs pályát. Míg Isabel Schnabel az inflációs várakozások emelkedését hangsúlyozta, addig Philip Lane a bizonytalanságok miatt az óvatos szigorítás mellett érvelt.
Az augusztusi euróövezeti inflációs ráta 9,1 százalék volt, az euróövezet létrejötte óta ez a legmagasabb érték.
A tagországi inflációs ráták a legalacsonyabb francia 6,5 százaléktól az észt 25,2 százalékig terjedtek. Ekkora tagországi eltéréseket azonos mértékű kamatszinttel nehéz kezelni. Mindezek mellett Európában nagyobb reálgazdasági kockázatok körvonalazódnak az energiaválság miatt. Ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy a rekordinfláció ellenére az EKB mérlegének csökkentése még fel sem merült a döntéshozók között.
A Fed és az EKB más tempóban és módon indította a monetáris szigorítást. Jelentős a divergencia, más a gazdasági realitás. A Fed gyorsabban, határozottabban és mérlegének leépítésével is szigorít, miközben kommunikációban erősebben elköteleződik az infláció elleni harcban. Az EKB óvatosabban szigorít, helyzete sokkal összetettebb, tagországainak gazdaságai eltérők, és egyelőre csak kalkulálni lehet a fokozódó energiaválság hatásait. A széttartó monetáris politikák akkor fordulhatnak újra azonos irányba, ha a kihívások hasonlók lesznek, és a világgazdaság helyzete stabilizálódik. Ezt leggyorsabban a béke és az energiaválság megoldása hozhatná el.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.