Az exponenciális kor

Öt évtizeden keresztül a félvezető-iparág a komputercsipek teljesítményét évente 50 százalékkal tudta növelni. Ezt a folyamatot Moore-törvénynek nevezzük, ami a komputerizáció és az internet fejlődésén keresztül az emberi történelem talán leggyorsabb átalakulását eredményezheti. A Moore-törvényen alapul az exponenciális kor elnevezés.

Azeem Azhar Az exponenciális kor című könyvében részletesen kifejti ennek sajátosságait. A jelenkor gazdasági fejlődését tucatnyi innováció jellemzi a digitalizációtól a mesterséges intelligencián át az energiaiparig és a biotechnológiáig. Mindezek hatására a társadalom előtt megnyíló technológiai lehetőségek exponenciális görbével, míg a hagyományos intézmények innovációkra adott válaszai lineáris egyenesben írhatók le. Azhar szerint a kettő közötti távolodó exponenciális rés napjaink súlyos kihívását mutatja: egyéni és társadalmi szinten is nehéz alkalmazkodni a felgyorsuló technológiai változáshoz.

Raoul Pal befektető technooptimista álláspontjában az exponenciális hálózati hatásokból vezeti le az exponenciális kort. Szerinte napjaink legfontosabb innovációi közül is a legnagyobb hatásúak a kriptoeszközök lehetnek a pénzügyi rendszert átalakító befolyásuk miatt. A bitcoint a modern kor skálázható aranyaként és az adósságok növekedése elleni fedezetként, az ethereumot pedig egy az exponenciális üzleti lehetőségeket magában foglaló hálózatként írja le, beláthatatlan hatású decentralizált alkalmazások platformjaként.

Raoul Pal Az exponenciális kor című, 2021. áprilisi előadásában a hálózati hatás sebessége kapcsán példaként külön kiemeli Sam Bankman-Friedet, az FTX kriptotőzsde alapítóját. Az FTX tőzsde gyors sikereit követően Sam Bankman-Friedet Kriptokirálynak hívták egészen 2022. novemberig, amikor is az FTX fizetési nehézségekkel szembesült, majd a világ második legnagyobb kriptotőzsdéje csődbe ment. A csőd a kriptoeszközök piacán újabb pánikot váltott ki, és a vezető kriptoeszközök ára egy hét alatt 20 százalékot meghaladó mértékben esett. Sam Bankman-Fried pedig várhatóan felügyeleti vizsgálatokkal és jogi következményekkel szembesül az elvesztett befektetések miatt. Mindez óvatosságra inthet minket.

A nehézség ellenére is jogos kérdések merülnek fel. Robert Solow szerint „a fejlődés mindenhol látszik, kivéve a statisztikát”. Ezzel a termelékenységnövekedés tartósan alacsony dinamikájára utalt. Vele szemben érvel Joel Mokyr, aki szerint a hagyományos statisztika a vas- és acéltermelés mérésére alkalmas, de a digitális gazdaság kiértékelésére nem. Az ellentétes vélemények ellenére leszögezhető: gazdasági értékteremtésben még nem bizonyított az exponenciális hatás.

A Magyar Nemzeti Bank 2022-ben megjelent, Új fenntartható közgazdaságtan című vitairatában a technológiai fenntarthatóság gazdasági-társadalmi hatásait is vizsgáltuk. Carlota Perez kutatásai szerint az ipari forradalomhoz techno-ökonómiai paradigmaváltás kell, vagyis az innovációknak lavinaszerű változásokat kell beindítaniuk, ami kihat az infrastruktúrára és a gyártástechnológiára. Perez szerint az ipari forradalom első szakaszát egy eufóriaalapú, nagy pénzügyi spekulatív buborék felépülése és kidurranása zárja le. Az utóbbira láttunk példát a dotcomlufi kidurranásakor vagy a kriptopiac elmúlt éves összeomlásában.

Az ipari forradalmak konszolidációs szakasza csak a teremtő rombolást követően alakulhat ki a társadalmi-fejlesztői win-win szituációval. A társadalmi befogadás alapfeltétele az új technológia megfelelő szabályozása. Ezt az FTX bedőlése és a kriptopiac alakulása tökéletesen alátámasztja. Az exponencialitás egyelőre a termelékenység alapján vitatható. A hálózati hatások és a digitalizáció lehetőségei vitathatatlanok. Ahogy az is, hogy tanulhatunk a gazdaságtörténeti tapasztalatokból, és mérsékelhetjük a rombolás negatív hatásait.