Uniós források segítik az energiaátmenetet, de számos kérdés még megválaszolatlan

A Környezet- és energiahatékonysági operatív program Plusz (KEHOP Plusz) az egyik a három 2021–2027-es időszakra vonatkozó, 2029-ig szóló programterv közül, amelyek uniós támogatásainak 65 százalékát fagyasztotta be ősszel az Európai Bizottság korrupció gyanúja miatt; de a tagállamok – azaz az Európai Tanács – a december 12-i döntésük szerint végül „csak” 55 százalékát tartanák befagyasztva. Amint a programtervet tartalmilag elfogadja az EB, a megvalósítása is elkezdődhet, a folyósítása majd csak a felfüggesztés feloldása után.

De miről is beszélünk egyáltalán? A KEHOP Plusz programterv energiaátmenetet érintő tartalmi pontjai nagyrészt megfelelnek a szakmai elvárásoknak, de az egyes elemek részletesebb szemrevételezése során feltűnik az elnagyolt kidolgozás. Ezeket a pontokat legkésőbb a pályázatok kiírásakor szükséges pontosítani, ha valóban eredményeket akarunk látni az energiahatékonyság javítása, a megújuló energiaforrásokra való váltás, illetve az igazságos átmenet terén az elkövetkező években Magyarországon.

Nemcsak a folyósítás kérdéses, hanem a források felhasználása is

A KEHOP Plusz program teljes értéke mindössze 1600 milliárd forint, amelyből összesen 834 milliárd forint lenne fordítható energetikai, energiaátmeneti célokra, nagyobb részben uniós támogatásból, kisebb részben hitelből és egyéb pénzügyi eszközből. 

A programterv negyedik prioritásának egyik ága az energiahatékonyság növelését tűzi ki célul, ennek 765 millió eurós keretein belül 34 ezer háztartás és 790 ezer négyzetméternyi középület, valamint 80 kilométernyi távhővezeték újulhat meg 2029-ig. A 34 ezer háztartás felújítása 2029-ig igen kevés, tekintve, hogy évente 100-140 ezer lakóépület felújítása szükséges a szakértők szerint a kötelezettségek és vállalások teljesítéséhez. A lakóépületek felújítására és az ehhez kapcsolódó demonstrációs projektekre, kísérő intézkedésekre 303 millió euró jutna a negyedik prioritásból és kb. 30 millió euró az ötödik prioritásból. 

Előremutató módon fontos cél az energiaszegénység csökkentése is a tervezetben, ám azt már nem részletezi, hogy hogyan valósulna meg ez, csak annyit, hogy nekik „vissza nem térítendő támogatás indokolt”. Legalább a pályázati felhívások során szükséges pontosítani, hogy az alacsony jövedelmű, energiaszegénységben élők számára lesz-e, és ha igen, mekkora elkülönített keret, az átlagos vagy közepes jövedelműekhez képesti programjuk miként nyújt közel százszázalékos vissza nem térítendő, mélyfelújítást ösztönző lakásfelújítási támogatási lehetőségeket. Ennek hiányában félő, hogy az uniós forrással elérni kívánt 34 ezer háztartás nagy része nem a felújításra és támogatásra leginkább rászorulók közül kerülne ki.

Nagyobb pontosságra lenne szükség a támogatási feltételek terén is. 

ez annyit tesz, hogy a felújított épület primerenergia-megtakarítása 60 százalék feletti, ám a felújítás támogatásának kritériumai között csak a közepes, azaz 30–60 százalékos primerenergia-megtakarítás szerepel. Emiatt előfordulhat, hogy a háztartások jelentős része csak a minimális, 30 százalék körüli felújításra pályázna, és erre hívná le a támogatást, újabb évtizedekkel elhalasztva a mélyfelújításokat, alapos korszerűsítéseket. Meglátásom szerint megfelelő és egyszerű megoldás lenne erre a problémára, ha a támogatási intenzitás a felújítás mélységével arányosan nőne a 30 százalékos felújítás felett.

Fenntartásokkal kell kezelni a programterv megújuló energiaforrásokra vonatkozó részeit is. 

Arányaiban a legtöbb forrás (302 millió euró) az „egyéb megújuló, beleértve a geotermikus energiát” kategóriára fordítható, amelybe valószínűleg a zöldhidrogén is beletartozik. A megújuló energiaforrások támogatása az intelligens energiarendszerek és energiatárolás fejezetben is megjelenik a 2029-ig tervezett, 351 megawattóra villamosenergia-tároló kapacitás kiépítésének formájában. Ezzel szemben a második legtöbb támogatást a „karbonszegény szolgáltatások intézkedések” kategória kapná. 

Ezzel az a gond, hogy a karbonszegény nem jelent karbonsemlegességet, és nem feltétlenül megújuló energia. Véleményem szerint a klímasemlegességnek nem megfelelő programok közpénzekből való támogatását minimalizálni kellene a KEHOP Plusz programtervben is.

Igazságos átmenet igazságtalan kritériumokkal?

Az igazságos átmenet külön prioritást (ötödik) és külön keretet (251 millió euró) kapott a programtervben, de a megfogalmazott célkitűzések eléréséhez több esetben konkrétabb kritériumok szükségesek. Például a KEHOP Plusz a három karbonintenzív megyében (Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves és Baranya) a nagyvállalatokat és a kis- és középvállalkozásokat egy kalap alá veszi mind kategória, mind mutatószámok tekintetében. Ezáltal fennáll a veszélye annak, hogy a tőkeerősebb, nagyobb pályázati tapasztalattal rendelkező nagyvállalatok akár akaratlanul elviszik az elsősorban kis- és középvállalkozásoknak szánt uniós forrásokat.

A három megye lakóingatlanai esetében szintén pontosításra szorul, legalább a pályázati felhívásokban, hogy a korszerűtlen (HH-II-JJ) energiatanúsítványú lakások, házak mélyfelújítása esetén a lakók nagyobb intenzitású támogatást kapjanak. 

A programterv finanszírozásához szükséges uniós források folyósításának körülményei (a befagyasztás „kiengedésének” ideje és módja) még igencsak kérdéses, de így legalább megfelelő idő áll rendelkezésre legkésőbb a pályázatok kiírásáig, hogy a kérdéses pontokat tisztázzák, és az igazságos átmenet szempontjai érvényesülhessenek.