Fekete, szürke, rejtett vagy hófehér?
Hazánkban több évszázados múltja van az adóelkerülésnek, ügyeskedésnek, a „kuruc virtusnak”, ami miatt sokak számára elfogadható magatartás az állam megkárosítása. Szerencsére azonban a gazdaságfehérítésnek egyre nagyobb támogatótábora van, amit az állam gazdaságfehérítési törekvései felerősítenek, és hozzájárulnak az utóbbi évek látványos eredményeihez. Talán közeledik az az idő, amikor a fehérgazdaság az általánosan elfogadott követendő norma lesz. Ezért is érdemes felidézni a gazdaságfehérítés sikereit.
A jelenség nagyságrendjét jól jelzi, hogy becslések szerint az 1990-es évek elején a szürkegazdaság a GDP egyharmadát tette ki, ami a gazdaság erősödése nyomán elkezdett csökkenni: a 2000-es évek közepére nagyjából egynegyedére csökkent, vagyis még mindig tetemes hányadot képviselt. A 2010-es évtized gazdasági környezetének változásai nyomán számottevően, becslések szerint 15 százalék körüli szintre csökkent a szürkegazdaság részesedése. Ennek hátterében döntően azok a kormányzati intézkedések állnak, amelyek a közterhek, az adóadminisztráció és általában a vállalkozások adminisztratív terheinek csökkentésére irányultak, vagy az adóbeszedés hatékonyságát javították.
Ide tartoznak olyan nagyszabású intézkedések is, mint az online pénztárgépek és az elektronikus számla bevezetése, a készpénzmentesség a jövedéki termékek nagykereskedelmében, az elektronikus közúti áruforgalom-ellenőrző rendszer vagy a kötelező elektronikus fizetési lehetőség a boltokban.
Összességében ezek az intézkedések azt eredményezték, hogy csökkenő adókulcsok mellett jócskán megnövekedtek az adóbevételek, és látványosan javult az adómorál.
A különböző gazdaságfehérítési intézkedések szinergikus hatását is megfigyelhetjük. Például azáltal, hogy átláthatóbbá válnak a gazdasági szereplők pénzügyei, a foglalkoztatás területén is komoly fehéredés következett be. A Nézőpont Intézet kutatása szerint csak az utóbbi három évben 38 százalékról 29 százalékra csökkent azok aránya, akiknek az ismeretségi körében előfordul, hogy valaki zsebbe kapja a fizetését. A munkát terhelő adók, járulékok csökkentése és a munkavállalók tudatosságának növekedése mellett ebben nyilván az is szerepet játszott, hogy szűkülnek azok a források, amelyek a zsebbe fizetést lehetővé teszik.
Az állam bevételei tekintetében kiemelt jelentőségűek az áfabevételek, különös tekintettel arra, hogy az elmúlt évtizedben a kormány a munkát terhelő adókról a fogyasztást terhelő adókra helyezte át a hangsúlyt, a munkaalapú társadalom és gazdaság építése jegyében. Éppen ezért fontos, hogy az elvileg beszedhető áfa mekkora hányadát sikerül ténylegesen beszedni. Az elmaradó áfabevétel (áfarés) hátterében adócsalás, adóelkerülés, fizetésképtelenség, csőd, de az adóadminisztráció túlzott terhei vagy beszedés hiányosságai is meghúzódhatnak.
A gazdaságfehérítési törekvések és az adóbeszedés hatékonyságának javulása az áfarés jelentős csökkenését is eredményezte.
E tekintetben Magyarország EU-összehasonlításban kiemelkedően jól teljesít: 2017 és 2021 között kevesebb mint egyharmadára, 14,3 százalékról 4,4 százalékra csökkent az áfarés, vagyis az elvileg beszedhető áfának 2021-ben már a 95,6 százaléka folyt be az államkasszába, amivel Közép-Európában a 4., a 27 tagállam között a 12. képletes helyezést értük el.
A gazdaságfehérítés folytatása deklarált kormányzati cél, amelynek egyik jelmondata, hogy az adókat nem növelni, hanem beszedni kell. Az eredmények pedig mindnyájunk javát szolgálják.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.