Tavaly december 1-jétől a minimálbér bruttó összege 15 százalékkal, 266 800 forintra emelkedett Magyarországon. Ez az összeg több mint a három és félszerese a 2010-es 73 500 forintos szintnek, mintegy 263 százalékkal magasabb annál. Ezzel európai szinten sincs szégyenkeznivalónk, sőt, a 2010-től történt, nemzeti valutában mért minimálbér-emelések tekintetében a negyedik legnagyobb mértékű növekedést értük el. Ha vásárlóerő-paritáson nézzük, a magyar minimálbér a 17-ik, sorrendben Csehország, Szlovákia, Észtország, Lettország és Bulgária követi.
A kormányzat nem célként, hanem irányként fogalmazta meg a 400 ezer forint körüli minimálbér elérését három-négy év alatt, ugyanakkor a gazdasági folyamatok érdemi ráhatással vannak a bérfolyamatokra is. A minimálbérekkel kapcsolatos végső döntést – ahogy korábban is – a munkavállalói és munkáltatói érdekképviseletekkel együtt hozza meg. Az egyeztetések még javában tartanak, a kormány egy többéves megállapodásban és a bérek dinamikus növelésében érdekelt.
Ha megvizsgáljuk, hogy mit ír elő a megfelelő minimálbérekről szóló uniós irányelv, megállapíthatjuk, hogy az indikatív referenciaérték kapcsán nem rögzíti, milyen konkrét referenciaértéket kellene használnia egy-egy tagállamnak az átültetés során. Használhatnak nemzetközi szinten általánosan használt értéket (pl. bruttó mediánbér 60 százaléka, bruttó átlagbér 50 százaléka stb.), illetve és/vagy a nemzeti szinten alkalmazott indikatív referenciaértéket. Mindezek alapján látható, hogy az irányelv széles körű autonómiát biztosít a tagállamok számára a referenciaérték meghatározása során, hozzátéve, hogy mint referenciaérték nem jelent kötelezettséget a tagállam számára az elérése. Az átültetési határidő 2024. november 15., vagyis addig kell tájékoztatni a bizottságot az átültetés keretében végrehajtott intézkedésekről.
Fontos, hogy amikor – a kötelező legkisebb bérek emelése kapcsán – a bérekről beszélünk, akkor ne keverjük össze a fogalmakat, hiszen a bruttó bér és a bruttó kereset között érdemi eltérés van. Egy esetleges automatizmusnál, ami referenciaértékhez köti az évenkénti emeléseket, mindenképpen szükséges tisztázni, hogy melyik adatot vesszük alapul. A bruttó átlagbér a bruttó átlagkereset 82-84 százalékát teszi ki Magyarországon, hiszen az utóbbi tartalmazza a bérpótlékot, a kiegészítő fizetést, a prémiumot, a jutalmat, illetve a 13. és további havi fizetéseket is. A minimálbér önmagában egy alapbér, így nem az almát a körtével szeretnénk összevetni, hanem a minimálbérek kiindulópontja a bruttó átlagbér kell hogy legyen. A minimálbérek számításánál tehát egyértelműen a bruttó béreket javasolt alapul venni. A lenti számításoknak megfelelően – ha az átlagbér 50 vagy 60 százalékát vesszük referenciaértéknek – 2028-ra érhető el a 400 ezer forint körüli minimálbér Magyarországon. Megítélésem szerint az alábbi ábrán látható alternatívák szolgálhatnak kiindulási pontként a tervezés során.
Rény, hogy az egyes riogatásokkal ellentétben a minimálbér drasztikusabb emelése sem okozott eddig elbocsátási hullámokat, foglalkoztatáscsökkenést hazánkban. A hazai adatok egyértelműen azt támasztják alá, hogy azokban az években, amikor a legnagyobb mértékű minimálbér-emelés történt Magyarországon, kivétel nélkül emelkedett a foglalkoztatottak száma. Csökkenést az elmúlt két és fél évtizedben csak a globális konjunktúra visszaesése okozott a foglalkoztatásban, függetlenül a minimálbér alakulásától. Figyelemre méltó, hogy az első Orbán-kormány regnálásánál két év alatt duplájára nőtt a minimálbér összege, ám a foglalkoztatás így is növekedni tudott.
Az uniós országokban is nagyon hasonló tendenciák voltak tapasztalhatók a nagyobb arányú minimálbér-emeléseknél, tehát jobbára ott sem okoztak foglalkoztatáscsökkenést a drasztikusabb emelések.
Magyarországon a Nemzetgazdasági Minisztérium számításai szerint legfeljebb a minimálbért, illetve a garantált bérminimummal megegyező összeget mintegy 700 ezren kapják kézhez minden hónapban. A 2010 óta látott, mintegy egymillió fős foglalkoztatotti növekmény miatt a minimálbéreken dolgozók aránya folyamatosan változik. A két minimumbértípusban foglalkoztatottak száma jelenleg nagyjából fele-fele a fenti értéknek. A legkisebb bér meghatározásánál azért is különösen fontos a „zsinórmérce” megválasztása, mert messze túlmutat a minimálbéreken. A kötelező legkisebb bérek emelésének tovagyűrűző hatása minden egyes alkalommal több millió ember bérét tolja feljebb, ami a bérskálára érdemi hatást gyakorol. A legkisebb bérek meghatározása tehát nagy felelősség, ami a társadalom nagy részére van közvetlen hatással, ezért az emeléssel kapcsolatos döntéseket csak konszenzusos módon lehet meghozni.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.