A demográfiai fordulat megtörtént és működik – ahogy azt a statisztika is igazolja
A 2023. évi születési adatokat kommentálva vészjósló címekkel jelentek meg hírek, azt állítva, hogy „megbukott” a kormány demográfiai fordulatot célzó politikája, amelynek kezdetét a 2011-ben bevezetett gyermeknevelési adókedvezményekhez köthetjük. Tény, hogy a születések száma a 2011-es mélypontot (88 049 születés) követően 2021-ben csúcspontot ért el (93 039 gyermek születésével), majd 2022-ben csökkenni kezdett, és ez 2023-ban is folytatódott – a tavalyi 85 225-ös születésszám a 2011-es mélypontot is alulmúlta. Azt azonban ritkán teszik hozzá: mindeközben drámaian csökkent a szülőképes korú nők száma, akik átlagosan továbbra is lényegesen több gyermeknek adtak életet, mint 2011-ben.
A statisztika a szülőképes kort 15 és 49 év között értelmezi. Ennek a korosztálynak a létszáma 2011 végétől 2023 végéig 221 279 fővel, közel 10 százalékkal csökkent. Még drámaibb a zuhanás, ha a 20–39 éveseket nézzük: közel 20 százalékos. Az előző évihez viszonyított esés 2022-ben volt a legnagyobb: egyetlen év alatt 36 866 szülőképes korú nővel lett kevesebb – ami máris magyarázza, miért éppen akkor állt meg a növekedés a születések számában. Mindeközben a teljes termékenységi arány 2011 után folyamatosan emelkedett, 2021-ig 1,23-ról 1,59-ra (a népesség reprodukciójához 2,1-es értékre lenne szükség), majd 2023-ban 1,51 volt, ami több mint ötödével, 22,3 százalékkal haladja meg a 2011-es mutatót.
De nézzünk más arányokat is, a KSH adatbázisából számolva. Az említett teljes termékenységi arány az adott évi adatokból kiindulva vetíti előre, hogy a ma élő nőknek szülőképes koruk során várhatóan hány gyermekük születik. Azt, hogy az adott évben mi történt, jobban mutatja egy másik arányszám. Vessük össze az adott évi születésszámokat a szülőképes korú nők ugyanazon évi létszámával, és nézzük ennek arányát. 2011-ben ezer 15–49 éves nőre 37,7 születés esett, ami 2021-re 42,9-re növekedett, 2023-ban pedig 40,3 volt, ami 7 százalékkal magasabb érték, mint a 2011. évi.
Ha a 20–39 éves korosztályt nézzük, akiket elsősorban ösztönözhet a támogatáspolitika, a növekedés még drámaibb: a 20 százalékot is meghaladhatja.
Mennyit jelent ez a többlet a megszületett gyermekek létszámában? Nézzük meg, hogy a csökkenő létszámú szülőképes korú korosztály hány életnek adott volna életet, ha maradnak a 2011-es arányok, és vessük össze a ténylegesen megszületettekével: ez 2011 elejétől 2023 végéig 75 658 gyermekkel jelent többet. Vagyis közel egyévi (arányosítva kb. 10,5 hónapnyi) születéssel volt több, mint ha minden maradt volna változatlan. Erre azt mondani, hogy „bukott” politika lenne?
Azon felül, hogy a családi adókedvezmény elsősorban a gyermeknevelésbe fektetett költségek elismerését és kompenzálását szolgálja, a közjó érdekében, meg kell hogy erősítsük: az ösztönző hatás is működik.
Mire hathat ugyanis a támogatási politika, és mire nem? Amire rövid távon biztosan nem: a szülőképes korosztály létszámára – ennek hatása majd 18-20 év múlva kezd látszani. Ugyanakkor: a mostani zuhanás évtizedekkel korábbi folyamatok következménye, vagyis a 2011-ben indított támogatási gyakorlat eredményességéről az égvilágon nem árul el semmit. Az ösztönző hatás ilyen időtávon egyvalamin mérhető le: azon, hogy akik szülőképes korban vannak, átlagosan hány gyermeknek adnak életet. És ez, mint láttuk, jelentős és tartós többletet mutat 2011 óta. A további növekedés 2021 után ugyan megállt (amiben szerepe lehetett a korábban tervezett és elhalasztott, majd 2011 után megvalósult születések kifutásának), ugyanakkor a szülőképes korú nők létszámához viszonyított születésszám, ahogy a teljes termékenységi mutató is, továbbra is lényegesen magasabb, mint amekkora a támogatási rendszer bevezetése előtt volt.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.