Sok magyarországi kkv-vezető él a saját Alcatrazában

Egyszerre érzi magát fogolynak és nélkülözhetetlennek saját cégében a hazai kkv-vezetők jelentős része. A kis- és középvállalati ügyfélkörünkben végzett kutatásunk azt állapította meg – és ezt egyébként személyes tapasztalataim is visszatérően megerősítik –, hogy a válaszadók 45 százaléka tartja magát saját vállalkozása „rabszolgájának”, miközben 71 százalékuk gondolja azt, hogy nélküle romló teljesítményt nyújtana a cég, vagy egyenesen le is húzhatná a rolót.

Fontos leszögezni, hogy az említett kutatásban megkérdezettek fele 15 évnél is hosszabb ideje tölt be irányítói szerepkört, és 51 százalék azok aránya, akik a napi operatív működésből is kiveszik a részüket – ez alapján valahol érthető a pótolhatatlanság érzése. Ráadásul többnyire első generációs alapítókról van szó, akik lépésről lépésre, napról napra építették fel a családi céget, minden szöget ismernek benne, minden a kisujjukban van – és pont ez az, ami miatt csapdában vergődnek. 

Egyfelől amiatt, hogy a one-man-show jelleg miatt a vállalkozás üzleti modellje, a működés, gyakorlatilag minden az első számú vezetőre lesz kihegyezve. Másfelől valóban nincs más, aki ténylegesen olyan szinten „értené” a céget, mint az alapító. Ahogy múlnak az évek, ennek számos és egyre növekvő kockázata van. A legkézenfekvőbb az, hogy az alapítóval valami tragikus életesemény történik, ami a vállalkozás esetében is felér egy filmszakadással. De szintén több olyan személyes példát is volt alkalmam látni, amikor az egyszemélyes irányítás kéz a kézben járt a tévedhetetlenség teljesen félrevezető és káros mítoszával.

Szomorú, de igaz, hogy a tudatos vállalatirányítás olyan technikáinak következetes használata, amilyen a delegálás, a felhatalmazás vagy a felelősségi szintek megállapítása, nem ennek a vállalkozói generációnak a kenyere. Szerencsére kivételek mindig akadnak, és jellemzően ezekből kerekednek az olyan sikertörténetek, amilyen például az Euronicsé, amely egy a nyolcvanas évek végén alapított, kis balatonfüredi kereskedésből vált három és fél évtized alatt a hazai online műszaki kereskedelem egyik meghatározó szereplőjévé.

Ezzel szemben egy tipikus hazai kkv-vezető olykor a józan paraszti ész diktálta, „több szem többet lát” alapigazságától is eltávolodik, és – kár is szépíteni – ez az organikus fejlődésben is gondot okozhat. Egyszerű, de tipikus példa, amikor a vállalkozás húsz-harminc éves működés alatt lényegesen nagyobb méretű lesz, mint az alapításkor volt: ez teljesen más megközelítést igényel, nem lehet kockás papíron vinni a termelést, a beszerzést, a könyvelést és a bérszámfejtést. Ennél is komolyabb fejtöréssel jár egy zökkenőmentes generációváltás, hiszen aligha van olyan a potenciális utódok között, aki önként és dalolva költözik be a saját Alcatrazába. 

De talán pont ez az éles cezúra adhat egyszerre okot és alkalmat a családi cégnek arra, hogy egy teljesen más működésre álljon át, aminek szinte kötelező velejárója az irányítási modell megváltoztatása. 

Új szemléletet hoznak a vállalat irányításában, nagyobb affinitást mutatnak a digitális megoldásokra, nyitottabbak a legfiatalabb munkavállalói generációk az előzőekétől eltérő igényeire. Ez olyan rugalmas alkalmazkodási képességet alapoz meg, amely nagyon is kapóra jön a mai, szinte percről percre változó világunkban egy olyan vállalkozásnak, amelyik harminc éve nem frissítette a működési szoftverét. 

Aki ezt költői túlzásnak érzi, annak álljon itt egy friss tény a hazai kkv-szcénáról, amelynek  üzleti döntéshozói többségükben 2024-ben még ugyanarra a problémára keresnek megoldást, mint jó tíz évvel ezelőtt: hogyan lehet nyomon követni a kiadott ajánlatokat. Ez különösen annak fényében rémisztő, hogy már jó ideje rendelkezésre állnak azok az eszközök, amelyekkel ezek az ajánlatok valós időben, hibátlanul, teljeskörűen nyomon követhetők. 

Továbbra is az a meggyőződésem, hogy a technológia, azon belül is főleg a mesterségesintelligencia-alapú megoldások gyorsan fel fogják forgatni a hazai kkv-szektort is. Ennél is fontosabb azonban, hogy óriási változásokat indukálnak a mentalitásban. Ebből pedig elsősorban a tudatos, a változó körülményekhez leginkább alkalmazkodni képes cégek lesznek képesek valós előnyt kovácsolni, hogy egyik napról a másikra kiürítsék az alapítók fölöslegessé vált Alcatrazait.