Mit érdemes tudniuk a német nyugdíjrendszerről az ott dolgozó magyaroknak?

Németországban nő az aggodalom, hogy a társadalom gyors demográfiai öregedése miatt a német kötelező nyugdíjrendszer nem lesz képes elegendő ellátást nyújtani időskorban. Az aggodalmak enyhítésére 2001-ben, 2004-ben és 2016-ban is nagy horderejű nyugdíjreformokat hajtottak végre.

A reformok következtében a német nyugdíjszámítás a 2001-ben bevezetett nyugdíjpontok rendszerére épül. A nyugdíj havi összegét a következő képlet alapján állapítják meg: a személyes nyugdíjpontok darabszámát megszorozzák egy bonus-malus szorzótényezővel, majd az aktuális nyugdíjértékkel, azt követően pedig a nyugdíjtípustól függő szorzótényezővel.

A Brexit árnyékában – mit érdemes tudniuk az ott dolgozóknak a brit nyugdíjrendszerről?

Az Egyesült Királyságban több mint százezer magyar dolgozik, és mindegyiküket érinti, mi történik az Európai Unióból történő brit kiválást követően a nyugdíjjogosultságaikkal.

A nyugdíjszámítás kulcstényezője a nyugdíjpont (persönliche Entgeltpunkte). Minden biztosított minden biztosítási év után az adott évben elért relatív kereseti helyzetét tükröző nyugdíjpontot kap. A nyugdíjpont értékét elsősorban az éves – kötelező járulék alapját képező – kereset határozza meg, amelyet a német nemzetgazdasági átlagbérhez kell viszonyítani, vagyis a személyes kereset összegét el kell osztani a nemzetgazdasági átlagbér összegével. A képletnek megfelelően pontosan egy pontot ér a járulékfizetők átlagos kereseti szintjének megfelelő kereset. Ha ennél magasabb a kereset, egynél nagyobb értékű, ha kisebb a kereset, egynél kisebb értékű nyugdíjpontot kap az adott évben a biztosított.

A kereset alapján meghatározott nyugdíjponthoz hozzá kell adni a járulékfizetéssel nem járó, de biztosítási időnek minősülő tartamok alapján járó pontokat is. Kisgyermek nevelése esetén például a gyermek hároméves koráig a szülők évente egy pontot, összesen három pontot kapnak egy gyermek után. A szülők meg is oszthatják egymás között e pontokat. Alapesetben a bonus-malus szorzótényező (Zugangs­faktor) értéke 1,00 (ha nincs sem levonás, sem jóváírás a nyugdíj kapcsán). A korhatár előtti nyugdíjak esetében a szorzótényező havi 0,3 százaléknak, de összesen legfeljebb 14,4 százaléknak megfelelő mértékben csökken. A szorzó értéke havi 0,5 százaléknak megfelelő mértékben nő, ha az érintett személy a nyugdíjkorhatár betöltését követően a nyugdíj igénylése nélkül tovább dolgozik.

A nyugdíj összegét az aktuális nyugdíjérték (aktueller Rentenwert) mint szorzótényező révén befolyásolja a német gazdasági fejlődés éves alakulása. Az aktuális nyugdíjérték megegyezik annak a havi nyugdíjnak az összegével, amely egy átlagkeresőt illetne meg a tárgyévben. (A keletnémet területekre 2025-ig más nyugdíjérték érvényes, mint a fejlettebb nyugati területekre.) Az átlagkeresetet a német nemzeti számlák alapján határozzák meg. A számítás nem egyszerű, de az elve talán igen: az előző évi aktuális nyugdíjértéket megszorozzák az előző évi nemzetgazdasági bruttó átlagkereset változásának mértékével, majd az előző évi nyugdíjjárulék változásának százalékos mértékével és az előző évi fenntarthatósági szorzótényezővel, így kapják meg a tárgyévi aktuális nyugdíjértéket.

Az aktuális nyugdíjérték 2019. július 1-jétől a nyugati tartományokban pontonként 33,05 euró, a keleti tartományokban (volt NDK) 31,89 euró.

A fenntarthatósági szorzótényező (Nachhal­tig­keitsfaktor) a nyugdíjrendszer függőségi rátájának a változását méri. Vagyis azt, hogyan változik a járulékfizetők száma a rendszer által fizetett ellátásokban részesülő nyugdíjasok számához képest. A képlet alkalmazása hosszú távon a bruttó helyettesítési ráta csökkenéséhez vezet, mivel az aktuális nyugdíjérték növekedése elmaradhat a bruttó nemzetgazdasági átlagbér növekedésétől. A helyettesítési ráta 2030-ig nem lehet alacsonyabb, mint 43 százalék, 2030 után viszont szükség szerint bármilyen irányban változhat, a demográfiai folyamatok miatt természetesen nem kizárt a további csökkentés. A jelenlegi politikai szándék arra irányul, hogy 2025-ig legalább 48 százalékon tartsák a bruttó helyettesítési rátát. Ez is tanúsítja, hogy a német állami nyugdíj csak az egyik összetevő az időskori megélhetés biztosításában, a másik két összetevőnek – foglalkoztatói nyugdíj, magánnyugdíj – is kiemelt szerepet kell játszania.

Az egyes nyugellátásokhoz más típusú szorzótényező (Rentenartfaktor) tartozik, így például öregségi nyugdíj esetén a szorzótényező 1, az ideiglenes özvegyi nyugdíj esetén 0,25, a végleges özvegyi nyugdíj esetén 0,55, és így tovább.

A fentiek alapján meghatározott összetevőket helyettesítik a nyugdíjképletbe, így számítják ki a nyugdíj induló havi összegét. A német öregségi nyugdíjhoz minimálisan szükséges biztosítási időtartam 5 év (60 hónap).

Németországban a munkából a nyugdíjba való átmenet rugalmasabbá tétele érdekében Flexirentengesetz címmel 2016-ban új törvényt fogadtak el. Ennek értelmében 2017 júliusától a korábbinál rugalmasabb módon lehet a korhatár előtti nyugdíj mellett kiegészítő tevékenységet folytatni. A korhatár előtti nyugdíj mellett szerzett keresetet a nyugdíjak éves kiigazítása (nyugdíjnövelés) során figyelembe veszik.

Emellett a korhatár előtti nyugdíjakat terhelő malus (levonás) ellensúlyozása érdekében lehetőség nyílik arra, hogy a korhatár előtti nyugdíjba vonulást tervező munkavállalók az ötvenedik életévük betöltése után önkéntesen kiegészítő járulékot fizessenek.

További rendelkezés, hogy 2017 januárjától a korhatár előtt nyugdíjban részesülő személy is köteles nyugdíjjárulékot fizetni a nyugdíj melletti keresőtevékenységgel szerzett keresete után mindaddig, amíg be nem tölti a rá vonatkozó nyugdíjkorhatárt, viszont ennek révén a korhatár betöltését követően nyugdíjnövelésre lesz jogosult.

Új lehetőség, hogy a nyugdíjkorhatár betöltése után tovább dolgozó öregségi nyugdíjas lemondhat a nyugdíj mellett szerzett keresetének járulékmentességéről, így további nyugdíjpontokat, ezáltal szerves nyugdíjnövelési jogosultságot szerezhet.

A német nyugdíjrendszerben minden évben július 1-jén az aktuális nyugdíjérték (aktueller Rentenwert) szerint szabályozzák a nyugdíjak összegét. Vagyis nemcsak az adott évben megállapítandó, új nyugdíjak összegére, hanem a korábban megállapított összes nyugdíj összegére is hat az aktuális nyugdíjérték. Ha az aktuális nyugdíjérték nő, akkor az összes nyugdíj összege ennek megfelelően emelkedik. A törvényi garanciánál fogva az aktuális nyugdíjérték nem csökkenhet, ezért legrosszabb esetben a nyugdíjak összege nem változik a következő évben. A nyugdíjemelés mértéke 2019. július 1-jétől 3,18 százalék volt Németország nyugati tartományaiban, és 3,91 százalék volt a keletiekben.

Minden 16. életévét betöltött németországi lakos az állampolgárságától függetlenül jogosult arra, hogy önkéntes járulékfizetéssel

Önkéntes járulékfizetés akkor is teljesíthető, ha az EU valamelyik tagállamának állampolgára nem él Németországban, de legalább egy alkalommal fizetett már német járulékot.

A volt szövetségi munkaügyi és szociális miniszterről, Walter Riesterről elnevezett rendszernek – amely a magánbiztosítási, vagyis a harmadik pillér legfontosabb összetevője – nyújtott állami támogatás évi 3 milliárd euró nagyságrendű. Az ilyen nyugdíjbiztosítási konstrukcióban biztosítottak száma meghaladja a 16,5 milliót. (A Riester-nyugdíjat éppen azért vezették be 2002-ben, hogy részben ellensúlyozzák az állami nyugdíj kényszerű csökkentését.) A Riester-nyugdíj-előtakarékosság lényege: a biztosított az éves bruttó keresete legalább 4 százalékát fizeti be, amelyet az állam évi legfeljebb 2100 euró támogatásban részesít. A rendszer ötféle befektetési lehetőséget kínál, szoros szabályozás alatt. A nyugdíjszolgáltatás (a Riester-Rente) teljes mértékben adóköteles.