BÉT logóÁrfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok
kibergazdaság

Hatalmas a fejlődési potenciál a kibergazdaságban

A 21. század globális gazdaságában az adat az új olaj. Vélemény.
2020.11.06., péntek 13:00

Gyakran emlegetett, már-már közhelyesnek számító megállapítás: a 21. század globális gazdaságában az adat az új olaj. E találó, ám igencsak leegyszerűsítő tézis mögé tekintve látható azonban, hogy itt nem csupán egy gyors és biztos bevételt eredményező, virtuális ásványkincsről van szó.

Az adatvagyon azonosítása, kezelése és hasznosítása is nagy hasonlóságot mutat a 20. század legfontosabb nyersanyagával,

amelynek annak idején nemcsak iparágak, hanem egész nemzetgazdaságok köszönhették létrejöttüket és felemelkedésüket. Figyelembe véve az adatok, adatcsoportok mennyiségének rohamos növekedését, valamint a feldolgozásra szolgáló technológiák és a módszertan fejlődését, nem túlzás azt állítani, hogy az adatvagyon hatékony hasznosítása mint alapvető versenyképességi tényező hosszú távon hasonló mértékben markáns átrendeződéseket eredményezhet a globális gazdaságban, mint az elmúlt évszázadban az olaj.

Fotó: Shutterstock

A szabályozott iparágak fejlődéstörténete során felhalmozott tapasztalatok alapján a fekete arany példája egyben figyelmeztetés is: az említett átrendeződésnek egyaránt voltak győztesei és kárvallottjai, hiszen az új nyersanyagok okozta gazdaságtörténeti fordulatot csak a tudatos és körültekintő gazdaságpolitikát folytató államok tudták hatékonyan kihasználni. Azonban bőven akad példa arra is, hogy egy nyersanyagokban bővelkedő nemzetgazdaság hogyan tékozolta el a javaiban rejlő lehetőségeket.

Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a gazdaságtörténeti fordulatokat hozó megelőző időszakokat történeti visszatekintésben egyértelműen meg lehet határozni, kortársként felismerni azonban jóval nehezebb.

A digitális megoldások járvány által kikényszerített, felfokozott előtérbe kerülése azonban segítség lehet.

A koronavírus-járvány által okozott gazdasági és társadalmi problémák ellen folytatott harc egyik jellemzője, hogy a beazonosításuk és a válaszreakció között eltelt idő túlságosan hosszú, a változtatási vagy az alkalmazkodási képesség pedig nem fejleszthető. Ez a korlátozottság általános, azaz igaz mind a járványügyi rendszerre és az egészségügyi ellátásra, mind a közvetve érintett ipari cégek és egyéb gazdasági szereplők piackezelési és szolgáltatási metódusaira.

Az alkalmazkodási képesség (adaptivitás) lényege – nagy általánosságban – a körülmények, az érintett változók hatékony feltárása, láthatóvá tétele és értelmezése.

Ez önmagában megteremti a lehetőséget a korai felismerésre, beavatkozásra vagy az előrejelzésre.

A mindennapi gyakorlatban már számos alkalmazott technológia szolgálja kimondottan ezt a célt, ezek mindegyike két meghatározó módszertan köré csoportosul: a Big Data vagy az MI (mesterséges intelligencia) megoldásait követi. A Big Data a naponta előállított, hatalmas mennyiségű adat gyűjtésére, elemzésére, ezenfelül az adatok alkalmazására, hasznosítására, gazdálkodására is kiterjed.

Az ipari és a vállalati környezetben ez a versenyelőnyhöz, a hatékonyságnövekedéshez nyújthat segítséget,

emellett új piackövetési, megfelelési és üzleti modellekkel támogatja a vállalatok innovativitását. Az MI – illetve a „narrow” vagy „deep” MI – technológia, részben a Big Data által nyújtott mozgásteret kihasználva, már egy szinttel továbblép, és a gyakorlati problémák megoldására készült gépi tanulási funkciók révén képes nagymértékben automatizálni az együttműködési, beavatkozási és megelőzési folyamatokat.

A cégek és a magánszemélyek eszközei – a számítógépek, a mobil eszközök és a sokféle elektronikus érzékelő által táplált rendszer – az internet révén immár világméretű digitális ökoszisztémát alkotnak. Ez már most is nehezen felfogható mennyiségű adat kezelését igényli. A Big Data-eszköztár gazdálkodási és vagyonelemszintű gyors megtérülésének az oka az, hogy az adatpotenciál és az adatfolyamok kiaknázása minden szektorra azonosan, gyorsan és minden szempontból mérhetően kivitelezhető, alkalmazható. A Big Data-infrastruktúra alapvetően egy kapcsolati háló – tehát nem adatbank vagy adattár –, amelynek révén az adatok szabadon áramolnak,

ezzel megkönnyítve a létrehozott új adatok, információk, adatmodellek nyereséges előállítását és felhasználását.

A Big Data felhasználására irányuló képességekben rejlő potenciált mi sem szemlélteti jobban, mint hogy a világszerte generált, gyűjtött adatok 80 százaléka még mindig strukturálatlan, és 95 százalékuk egyetlen létező módszertan alapján sem értékelhető automatikusan. Az ebben rejlő lehetőség egy olyan feltételrendszer kialakításával használható ki, amelynél az adatok úgynevezett intelligens vagy pénzügyileg interpretálható adatokká transzformálhatók, azaz szemantikailag értelmezhetők (van „kontextus”), biztonságosak, minőségük és forrásuk igazolt, és megfelel minden adatvédelmi szempontnak.

Fotó: AFP

Ezen túlmenően a legfontosabb, hogy gazdaságilag, pénzügyileg és üzletileg releváns, vagyis jó minőségű, biztonságos és hasznos adathalmazt (készletet) képeznek. Ezt egy olyan homogén platform képes biztosítani, ahol az adatok széles körű, valamint biztonságos elérése, titkosítása, anonimizálása és valós idejű értékelése, megosztása rendelkezésre áll.

A platformnak ezenfelül valós idejű kiértékelésre, hasznosításra is lehetőséget kell adnia, ahol a fontos információk kiszűrésének és új tudássá alakításának a képessége a meghatározó (ilyen eszköz például a statisztika, a térelemzés, a szemantika, az interaktív felfedezés és a vizualizáció, az analitikaimodell-alkotás és a szimuláció). Ezt a megfelelő szakértelem alkalmazásával (iparfejlesztés, gazdasági és pénzügyi elemzés), valamint a hatalmas mennyiségű adat vizsgálatával, finomításával lehet (mint digitális nyersanyagot) hasznos, új információvá, know-how-vá, szabadalmaztatható, eladható vagy elcserélhető termékké, tőkévé vagy pénzügyileg elfogadható vagyonná alakítani.

El kell tehát oszlatnunk azt a piaci félreértést, hogy az érték kiaknázása a Big Data-rendszerekben csak az adatok feldolgozását és elemzését jelenti (ámbár ez egy teljesen más előny).

Az igazi előny az, amikor betekintést nyerünk a kiváltó okokba, a mozgatórugókba azzal, hogy összekapcsoljuk és integráljuk a kis sűrűségű, alacsony feldolgozottságú Big Data-állományt a már használt, strukturált környezeti vagy gazdasági, piaci és üzleti adatokkal.

Nemzetgazdasági, valamint pénzügyi és iparág-szabályozási szempontból vizsgálva a kérdést, ha javítani szeretnénk az azonosítási és a reakcióképességünket, akkor hosszú távon elengedhetetlenné válik egy ipari Big Data-ellátásilánc, -hálózat kiépítése, amelyhez szolgáltatók, kutatóközpontok, gyártók, kereskedők, forgalmazók és fogyasztók egyaránt csatlakozni tudnak. Ez képes biztosítani az adatáramlás szabadságát és folytonosságát a kibergazdasági térben és környezetben.

Természetesen, mint minden nyersanyagellátási lánc,

ez is ellenőrzésre – vagy más megfogalmazással: iparági szabályozásra – szorul.

Ebben a világon egyre több, az adatgazdálkodásban perspektívát felfedező ország egyetért. Japánban például globális összevetésben is nagyon magas azoknak az ipari szereplőknek, vállalatoknak a száma, amelyek folyamatba épített adatgyűjtési, feldolgozási és hasznosítási eszközöket alkalmaznak (79 százalék), így kijelenthető, hogy jelen pillanatban Japán rendelkezik a legtöbb adatgazdálkodási nyersanyaggal – és ugyanezen okok miatt az erre épülő visszaélési vagy épp hasznosítási lehetőséggel is.

E példán keresztül érthető meg legkönnyebben, hogy a szárnyait bontogató adatipar mint nyersanyagellátási és -elosztási rendszer komplex felügyeletet, ellenőrzést és szabályozást igényel, mivel hatása gazdasági tekintetben már manapság is sokkal direktebb az árképzési, forráselosztási és pénzügyi helyzetre, mint például az olajnak.

Ennek alátámasztására az a magyarázat, hogy az ellenőrzött adatkészletek, amelyek különféle változékonyságok gazdag adathalmazai (metaadatokkal igazolják a minőséget, biztonságot és hasznosságot), lényegüket tekintve „bányászhatók”, továbbá alkalmasak a spot- és trendváltozatok, piaci feltételek összekapcsolására, kiszolgálására. Az ilyen adatok, adatcsomagok, adatmodellek, adatbázisok, adateljárások (például algoritmusok) kész termékként, szolgáltatásként vagyonértékűek, azaz hozamot képesek generálni a gazdasági környezetben.

A szerző további cikkei

Vélemény cikkek

Továbbiak

Címoldalról ajánljuk

Tovább a címoldalra

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.