Megosztott lengyelek

Janusz Dobrosz, a párt alelnöke nem hisz a PHARE-program közvetítésével terjesztett jóléti ígéretek valóra válásában. A tagságért folyamodóknak először fel kellene fejlődniük az unió színvonalára, de még a belépés előtt. Az EU tagjaként már aligha tehetnék ezt meg, mert ez a globális pénzügyi és gazdasági játékosok exkluzív klubja, akik, profik lévén, nem engednek be maguk közé kezdőket. Vagy ha igen, csak egy feltétellel: ha beérik a "labdaszedők" szerepével. Vagyis ha a lengyelek, a csehek, a magyarok eltűrnék, hogy pénzügyeik és gazdaságuk nemzeti irányítását elveszítve félgyarmati helyzetbe kerüljenek az unió másodrendű tagjaiként -- fogalmazott Dobrosz.

Az alelnök Kazimierz Z. Poznanski professzort idézi, aki az 1989-es lengyel "úttévesztésről" szóló könyvében azt fejtegeti, hogy Lengyelország az éretlen kapitalizmus országa lett, ahol saját nagy- és középtőke híján úgynevezett külföldi befektetők kezére játszották át megvesztegethető kormánytisztviselők a lengyel kereskedelmi bankokban, ipari vállalatokban és nagygazdaságokban fekvő állami tőkét. A PHARE és az EU hatására kivirágzó és Balcerowicz volt pénzügyminiszter által is támogatott "éretlen kapitalizmus" helyett Dobrosz az 1949 előtti lengyel rendszert újítaná fel, amelyben jól megfért egymással állami és magántőke. A lengyel társadalom nagy részének elnyomorodását is az uniós kapcsolatnak tulajdonítja. Javasolja, hogy Lengyelország mondja fel az unióval kötött társulási szerződést (a 118. cikkely alapján), és a továbbiakban partneri alapon tárgyaljon az unióval.

Jacek Soska, a párt sziléziai szervezetének elnöke -- aki 1989 és 1997 között képviselő volt, a Cimoszewicz-kormányban pedig mezőgazdasági miniszterhelyettes -- a mielőbbi tagságot látná előnyösnek. Az uniónak 2007-ig van fix költségvetése. Ha a lengyel tagság 2003-ban létrejöhetne, a lengyel falu még négy éven át biztos lehetne az uniós dotációkban, amelyek összege (csak a közvetlen juttatásoké) Soska számítása szerint évi közel 3,5 milliárd euró lenne, a "legkönnyebb pénz", amihez lengyel parasztok valaha is hozzájutottak.

Czeslaw Siekierski képviselő, 1994 és 1998 között a lengyel mezőgazdasági támogatási alap (FAPA) kezelője szintén sürgetné a tagságot. A társulási szerződésen viszont változtatna, mert az jelenleg inkább az uniónak kedvez, mint Lengyelországnak. Ezt az aszimmetriát meg kellene szüntetni. Siekierski szerint a tagság azért lenne előnyös a lengyel gazdálkodóknak, mert nagy piac nyílna meg előttük, új technológiákhoz juthatnának, és a munkahelyteremtő külföldi tőke is gyorsabban áramlana be Lengyelországba. A lengyel falusi fiatalok képzésével az is elkerülhető lenne, hogy másodrendű polgároknak érezzék magukat az Európai Unióban.