A budapesti tőzsde "állatorvosi lova"

A cég ismerete nélkül a Graboplast árfolyamgörbéjére tekintve inkább gondolhatnánk arra, hogy egy internetes vagy biotechnológiai társaság grafikonját látjuk, s nem egy tipikusan hagyományos gazdaságban működő szereplő árfolyammozgását. A jogelődökkel együtt közel évszázados múltra visszatekintő társaság jelentős átszervezés után, 1994 júliusában jelent meg a tőzsdén. A cégnek akkor már széles termékstruktúrája volt a belsőépítészeti piac megannyi területén.

A térségbeli rendszerváltó országokban kialakult építőipari konjunktúrát remekül ki tudta használni a hagyományosan jó piaci kapcsolatokkal bíró Graboplast. A rekordnak számító 1997-es évben 18,59 milliárd forintos árbevételt ért el - ebből 5,94 milliárddal részesedett a kelet-európai export -, adózott eredménye 2,49 milliárdra rúgott.

A tőkepiac természetesen honorálta a sikert. Az 1030-on forgalomba hozott részvény árfolyama 1997 nyarán 13 500 forint is volt, és a papír a kisbefektetők egyik kedvencévé vált. A társaság 1995 és 1997 között évente tudott kitűnő kondíciókkal tőkét emelni. Ezek sorrendben 1,2 milliárd, 2,7 milliárd és 10,2 milliárd forintos friss pénzt jelentettek.

A forrásokat jól használta fel a társaság, hiszen vettek szőnyeggyárat, textilüzemet és egyes térségekben rendkívül komoly gazdasági tényezővé vált. Így Kesztölcön tapétát, Kecskeméten parkettát, Tatabányán pedig PVC-padlót gyártó üzemet vettek vagy építettek.

A regionális terjeszkedés viszont kudarcként értékelhető. Egy kisebb romániai tapétagyártó mellett a Graboplast 1997 végén néhány hónapos szlovéniai kalandba kezdett. A Juteks padlógyárban szerzett 25 százalékos érdekeltségétől gyorsan megvált, a hivatalos indoklás szerint azért, mert az ország politikája nem támogatta a külföldi befektetéseket.

A Graboplast neve egybeforrt Jancsó Péter elnök-vezérigazgató személyével. A cégvezető igen határozott stílusa és kitűnő - politikai vonatkozásoktól sem mentes - kapcsolatrendszere révén összességében sikert sikerre halmozott a társaság. Ebben a kezdetektől fogva kialakult menedzsergárda segítette. A vezetőkből alakult Menedzser Inveszt (MI) Kft. az 1995. júliusi tőkeemelés során vette meg a C sorozatú speciális szavazatelsőbbségi jogokat biztosító egy darab részvényt. Ez vétójogot biztosított a 75 százalékos közgyűlési jóváhagyást igénylő döntéseknél. Az MI egyébként maga is 11,4 százalékos részvényes volt, emellett az alapszabály 20 százalékban korlátozta az egy tulajdonos által gyakorolható szavazati jogot. A struktúra egyértelműen a menedzsment uralmát jelentette a társaság felett. Már csak azért is, mert az utóbbi években a Grabónál példátlanul magas - 20-26 százalék között változó - arányt tett ki a részvénykönyvben nem regisztrált, így jogaival élni sem tudó részvényesek aránya.

A cégirányítási filozófia sajátos változását első ízben a 10 százalékos Rába-részvényvásárlás jelentette. Az 1997 végén végrehajtott 2,15 milliárd forintos invesztíciót a megfelelő belépési ár miatt pénzügyi befektetésnek szánta a társaság azzal, hogy kedvező ajánlat esetén azt értékesíti. Ilyen ajánlat azóta sem érkezett, így mindössze egy 300 ezer darabos pakett eladására került sor. A Graboplast napjainkban is 8,24 százalékos tulajdonos a gépipari reprezentánsban.

A cég megítélésben az 1998-as esztendő hozott drámai fordulatot. Az orosz piac befagyása miatt a társaság elvesztette árbevételének közel negyedét, és 400 millió forintnyi céltartalékot kellett képeznie kinnlevőségei után. A bajt csak tetézték a felgyorsuló és óriási méreteket öltő pénzügyi manőverek, melyeknél a "szövevényes" jelző alkalmazása messze nem jellemzi a valóságot.

A kritikus év tavaszán kapcsolódott be a Graboplast a LaSalle Értékpapír Rt. által kidolgozott konstrukcióba, amely bizományosi és opciós szerződésekből álló rendszer volt. Itt a finanszírozók a kamattartalomhoz hasonló hozamot realizálhattak, míg a másik oldalon álló spekulánsok - nagy tőkeáttétellel - hatalmas haszonra tehettek szert az árfolyamok megfelelő elmozdulása esetén.

A LaSalle konstrukciója 1998 szeptemberében összeomlott, a Graboplast későbbi bejelentése szerint 2,03 milliárd forintnyi értékpapírjukat transzferálták különböző társaságokhoz. Még színesebbé teszi a képet, hogy a LaSalle ügyfele volt az MI is, bár azt a cégnél mindig tagadták, hogy a menedzsment a Graboplasttal ellentétes pozíciókat vett volna fel. A kibocsátó beperelte a LaSalle-t, az OTP Optima Alapot és a Budapest Alapkezelő két konstrukcióját (Budapest Növekedési, Cívis '95).

Később a LaSalle pert nyert a két Budapest-alap ellen, így egyezséget kötött a Graboplasttal. Ebből 800 millió forintot kapott vissza a társaság, de tovább folytatta a Budapest Növekedési elleni perét. Ezt másodfokon megnyerve - járulékokkal együtt - újabb 300 millióhoz jutott. Az 1999-es tőzsdei év csak a végén tartogatott meglepetéseket, hiszen az árfolyam 50 százalékkal nőtt, és két hónap alatt szinte a teljes alaptőkének megfelelő részvénymennyiség gazdát cserélt. Közben erőteljesen folyt a Graboplast stratégiájának átalakítása, amelyet Jancsó Péter a "félfordulat Nyugatra" szlogennel jellemzett. Ez a folyamat napjainkban is tart. A Grabo egyre komolyabb versenyhelyzetbe kerül a magyar piacon, ahol elsősorban a tapétaüzletágban kényszerült kíméletlen árversenybe. A nyugati piacokon viszont számottevő a térnyerés, és a volt szocialista országokban is újra pozíciókat szereznek. Utóbbi tevékenységet azonban már megfelelő óvatosság jellemzi. Az alaptevékenységeknél megtörtént az évek óta esedékes racionalizálás. A Grabo internetalapú B2B rendszert működtet a nagykereskedelmi cégek és az áruházláncok ellátására, míg a kiskereskedelemmel felhagyott. Ennek megfelelően az üzemi eredmény lassú, de kedvező változáson megy keresztül.

A Graboplastnál évek óta rendszeresen láttak napvilágot pletykák a cég felvásárlásáról. Ez azonban csak a menedzsmenttel egyeztetett, barátságos formában volt kivitelezhető. A megfelelő "kérő" kilétére - a Wallis Rt. - az idén januárban derült fény. A Wallis megvásárolta az MI aranyrészvényét, megszüntette a felvásárlási korlátozásokat, majd egyik érdekeltsége nyilvános vételi ajánlatot tett a cég részvényeire 1800 forintos árfolyamon.

Ez volt az első tranzakció, amelyet az új befolyásszerzési szabályok szerint hajtottak végre, s a feltételek teljesülésével a felvásárló ABC Rt. kiszorította a kisebbséget, így a Graboplast egyszemélyes tulajdonosává vált. Inkább a sors pikantériájának tekinthetjük, hogy - önhibáján kívül - a cég tőzsdei kivezetése sem volt problémamentes, hiszen a Budapesti Értéktőzsde (BÉT) szabályzata nem tudta kezelni a törvénymódosítással előállt helyzetet. A Wallis azért döntött a kivezetés mellett, mert álláspontja szerint a tőzsde alulértékelte a Graboplastot, így stratégiai célok megvalósítása zártkörű formában könnyebben megvalósítható. Természetesen azt nem zárták ki, hogy újra megjelennek a börzén.

Megkockáztatható azonban, hogy mostani távozását kevesen sajnálták.