Gondoskodás vagy szabad verseny

Barack Obama

Adópolitika.
„Igazságossá” tenné a személyi jövedelemadózást: az alacsony és közepes jövedelműek terhei csökkennének, a magas jövedelműek viszont többet fizetnének. A gyakorlatban ez a George Bush által bevezetett adómérséklések szelektív meghosszabbítását, az alternatív minimumadó szabályainak megváltoztatását és célzott adó-visszatérítéseket jelentene. A módosítások 85 milliárd dolláros negatív egyenlegét a tőkenyereség-adó emelésével és a vállalati kedvezmények szűkítésével ellentételezné.

Irak.
Szerinte a katonai fellépés nem vitte közelebb a közel-keleti országot a stabilitáshoz, ugyanakkor a helyzet nem jelent közvetlen veszélyt az Egyesült Államokra. Éppen ezért haladéktalanul megkezdené a csapatok kivonását, és 2010 nyarára az összes harcoló egységet hazahozná. Ezután csak egy kisebb erő maradna, amelynek feladata az amerikai követség védelme és az Al-Kaida bázisainak támadása lenne. A kivonulástól azt várja, hogy az irakiak végre a saját kezükbe vehessék országuk irányítását.

Külpolitika.
Helyre akarja állítani a diplomáciai és a katonai eszközök alkalmazása közötti, szerinte megbomlott egyensúlyt. Ennek jegyében nemcsak az Egyesült Államok szövetségeseivel, hanem a veszélyforrásnak tartott országok – köztük Irán és Szíria – vezetőivel is hajlandó lenne tárgyalni. Az iraki kivonulás nyomán több figyelem jutna a többi válsággócra Afganisztántól Pakisztánig, az atomfegyverek ellenőrzésétől a globális felmelegedés és a szegénység elleni küzdelemig.

Energetika.
Kvótarendszerrel kívánja a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére szorítani a vállalatokat; a cél 2050-ig a 80 százalékos mérséklés elérése. Támogatná a nap- és szélenergia fokozott kiaknázását, ugyanakkor az atomenergiát illetően óvatos: csak azután engedélyezne új erőműveket, hogy megoldották a biztonság és a hulladéktárolás kérdéseit. Ellenzi a Yucca-hegységben, Nevadában tervezett fűtőelem-tároló megépítését. Nem támogatja az üzemanyagokat terhelő 18,4 százalékos szövetségi adó ideiglenes felfüggesztését.

Lakáspolitika.
Csökkentené és államilag garantálná azoknak a lakástulajdonosoknak a jelzáloghiteleit, akik otthonuk piaci értékénél nagyobb összeggel tartoznak. Felhatalmazná a csődbíróságokat arra, hogy a tulajdonosok érdekében módosítsák a jelzálogkölcsönök feltételeit. Húszmilliárd dollárt fordítana a kényszerárverezések megelőzésére és a leginkább érintett önkormányzatok megsegítésére. Bővítené a Federal Reserve bankfelügyeleti jogosítványait annak érdekében, hogy szigorúbban lehessen ellenőrizni a hitelnyújtást.

Társadalom.
Támogatja az abortuszhoz való jogot, és átfogó szexuális felvilágosítást vezetne be az iskolákban. Személy szerint ellenzi az azonos neműek házasságát, de az egyes szövetségi államokra bízná a kérdés szabályozását, és előírná, hogy az engedélyezett házasságokat a többi államban is elismerjék. Szigorítaná a fegyvertartás ellenőrzését.

Egészségügy.
Célja, hogy minden amerikainak legyen egészségbiztosítása. A biztosítók mindenkivel kötelesek lennének szerződni, a kormány pedig biztosítaná a magán- és az állami konstrukciók közötti választás lehetőségét. Az alacsony jövedelműek biztosítását, illetve a különösen drága kezelést igénylő betegek ellátását az állam támogatná; a szülők kötelesek lennének biztosítani gyermekeiket, a vállalatoknak pedig vagy egészségbiztosítást kellene kötniük a dolgozóikra, vagy be kellene fizetniük bizonyos összeget egy állami alapba. A terv költségét 110 milliárd dollárra teszik Obama szakértői.

Oktatás.
Tízmilliárd dollárt fordítana az iskolára felkészítő foglalkozások minőségének javítására és a rendelkezésre álló helyek számának növelésére. Nyolcmilliárd dollárral támogatná az iskolákat és az önkormányzatokat abban, hogy teljesítményfüggő bérezéssel megtartsák a legjobb tanárokat. Finomítaná a gyerekek értékelésének módszereit. Négyezer dollár adó-visszatérítést adna azoknak az egyetemi hallgatóknak, akik 100 óra közhasznú munkát vállalnak (évi 135 ezer dolláros jövedelem felett a viszszatérítés fokozatosan megszűnne). Az adó-visszatérítési program költsége 10 milliárd dollár.

John McCain

Adópolitika.
Meghosszabbítaná a George Bush által bevezetett adócsökkentéseket, és újabb kedvezményeket vezetne be, elsősorban a magas jövedelmű családok és a vállalatok számára. Eltörölné az alternatív minimumadót, 15 százalékon hagyná a tőkenyereség-adót és fokozatosan 35-ről 25 százalékra mérsékelné a társasági adót. A középosztálynak az eltartottak utáni kedvezmény megkettőzésével és az szja-szabályok egyszerűsítésével kedvezne. Mindezek együttesen több mint 500 milliárd dollárba kerülnének, ezt az összeget az állami kiadások – egyelőre nem részletezett – lefaragásával teremtené elő.

Irak.
Kezdettől támogatta a katonai beavatkozást, és szerinte eredményes volt a csapatok számának tavalyi növelése. Reméli, hogy 2013 elejéig haza lehet hozni a katonákat, de erre nem vállalna kötelezettséget. A „győzelem kivívásáig” állomásoztatná a közel-keleti országban az amerikai katonákat akkor is, ha ez száz évig vagy még tovább tartana. A kivonulás szerinte káoszba döntené Irakot, és felbátorítaná az Al-Kaidát, valamint az Egyesült Államok többi ellenségét.

Külpolitika.
Veszélyesnek és felelőtlennek nevezte Barack Obama kijelentését, miszerint hajlandó lenne tárgyalni az Egyesült Államok ellenségeivel, köztük Mahmúd Ahmadinezsád iráni elnökkel. Finomítaná a Bush-kormányzatot általában jellemző unilaterális megközelítést; hajlandó tiszteletben tartani más országok álláspontját, és jobban odafigyelni a szövetségesekre. Az Egyesült Államok nem tehet meg bármikor bármit – fogalmazott egy ízben.

Energetika.
Kvótarendszerrel kívánja a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére szorítani a vállalatokat; a cél 2050-ig a 60 százalékos mérséklés elérése. Nem ösztönözné a nap- és szélenergia fokozott kiaknázását, mondván, a szubvenciók torzítanák az energiapiacot. Az atomenergiát viszont határozottan támogatja; szerinte hiba volt korlátozni a szektor növekedését. Támogatja a Yucca-hegységben, Nevadában tervezett fűtőelem-tároló megépítését. Az autósok tehermentesítésére ideiglenesen felfüggesztené az üzemanyagokat terhelő 18,4 százalékos szövetségi adót.

Lakáspolitika.
Csak nagyon korlátozott állami támogatást adna a hiteltörlesztésekkel nehéz helyzetbe került lakástulajdonosoknak. Tervezett „mentőakciója” kevesebb családot érintene, mint Obamáé, és a bankok helyett a lakástulajdonosoknak kellene a támogatásért folyamodniuk. A program 3–10 milliárd dollárba kerülne. Kivizsgáltatná a jelzálogbankok esetleges büntetőjogi felelősségét, és esetleg módosítaná a jelzálogkölcsönökre vonatkozó szövetségi előírásokat.

Társadalom.
Ellenzi az abortuszhoz való jogot, és csak korlátozott szintű iskolai szexuális felvilágosítást támogat. Személy szerint ellenzi az azonos neműek házasságát, de az egyes szövetségi államokra bízná a kérdés szabályozását, ugyanakkor az államokat nem kötelezné arra, hogy a másutt engedélyezett házasságokat elismerjék. Indokolatlannak tart néhány a fegyvertartásra érvényben lévő korlátozást, ugyanakkor egyes pontokon szigorítaná a tulajdonosok szűrését.

Egészségügy.
Nem törvényekkel, hanem piaci eszközökkel szeretné bővíteni a biztosítottak körét. Adó-visszatérítést adna mindenfajta egészségbiztosításhoz, nem csupán a ma is támogatott munkaadói konstrukciókhoz. Más államokban kínált biztosítások megkötését is lehetővé tenné, és támogatná az alacsony jövedelműek, illetve a „problémás” betegek biztosítását. Programja Obamáénak a töredékébe, 7–10 milliárd dollárba kerülne.

Oktatás.
Emelné az iskolára felkészítő foglalkozásokat tartó tanárokkal szembeni követelményeket, de egyelőre nem közölte, pluszpénzt is adna-e erre a területre. Lehetővé tenné a családoknak, hogy a közoktatásra fordított adójukat átcsoportosítsák magániskolai tandíjakra. Nincsenek tervei a felsőoktatási hallgatók támogatására. Az egyetemeknek több állami forrást biztosítana egyes kiemelt területeket – például az energetikát – érintő kutatásokra, illetve a matematikai és természettudományos képzésben részt vevők számának növelésére.