A figyelemfelkeltő cikkében a Guardian rámutat, hogy az ügyeskedés természetesen csak a korábban, a legnagyobb jövedelműek által – előtakarékosság címén – befizetett összegekre vonatkozik, mert az átlagos, vagy annál szerényebb ellátásban részesülők számára az adott lehetőség elérhetetlen.
Az adómentes pénzkivétel számára földrajzilag legközelebb a La Manche csatornában lévő szigetek – Isle of Man, Isle of Jersey – állnak rendelkezésre, de – a tehetős nyugdíjasok közül – sokan utaltatják át a pénzüket Spanyolország, Ausztrália vagy Új-Zéland valamelyik bankjába. Az adott lehetőséggel a következő évek során élő nyugdíjasok számát több ezerre becsülik, velük szemben viszont van egy jelentős lélekszámú réteg, amely a járandóságai alapján egyre nagyobb létszámban csúszik a szegénységi küszöb alá.
A veszélyeztetettek száma az utóbbi egy év során – mintegy 300 ezer fővel – 2,5 millióra növekedett. A brit alsóházban máris sokasodnak a kritikák, amelyek szerint a kormány olyan időben hagy meg kibúvókat a gazdagok számára, amikor a normál nyugellátás válságban van, és az ebből eredő járandóságok reálértéke gyors ütemben csökken.
A brit kincstár számára most a legfontosabb feladat az lenne, hogy különválassza a tényleges kivándorlókat azoktól, akik csak a járandóságaik adómentes felvétele végett utaltatják át külföldre a megtakarításaikat és azok hozamait. A meglévő feszültségek kialakulásához mindazonáltal a kormány maga is hozzájárult, amikor 2006-ban 215 ezer font sterlingre emelte az adómentesen nyugdíj-alapokba helyezhető összegek felső határát, majd ezt a plafon-értéket utóbb 235 ezer font sterlingre növelte.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.