Így lehet védekezni az infláció ellen

 Az államfő Felipe Calderón már tavaly tavasz óta próbálkozik hatósági beavatkozással, amivel – a bírálói szerint – eleve csak átmeneti enyhülést tud kiváltani az inflációs nyomás ellenében. Az árrögzítési kampány részeként 2007 derekán a gyártók és a forgalmazók megállapodtak egy politikailag még éppen elfogadható árról a tortilla egy kilogrammjára.

Az ottani – a kenyérhez hasonlóan – alapvető népélelmezési cikk szubvencionálásaként az állam akkor 750 ezer tonna kukoricát importált, és hozott forgalomba, kedvezményes áron. Míg azonban a tortilla árát valahogy stabilizálni tudták, az olajok és zsiradékok ára egy év alatt 52 százalékkal, a rizsé 38 százalékkal, búzaliszté 31 százalékkal, a tojásé 20 százalékkal ment feljebb.

A mostani társadalmi érdekegyeztető fórumon ezen cikkek – és még vagy 150 hasonló – árának további drágulására kellett ellenintézkedéseket elfogadni. Az év végéig tartó árbefagyasztás azonban elkerülhetetlenül újabb feszültségeket fog kiváltani, ezek ellensúlyozására a kormány részint programot hagyott jóvá a tőkeszegény és reménytelenül gyenge termelékenységgel működő mezőgazdaság támogatására, egy, közel 2 milliárd dollárnak megfelelő összegű támogatási terv részeként.

A kormány emellett az üzemanyag-árak alacsony szinten tartásával is igyekszik mérsékelni az inflációs nyomást, a benzint például literenként 100 forint körül áron adják el, a gázolaj pedig 90 forintnál is kevesebbe kerül. A megfelelő árak ennél már az Egyesült Államokban is mintegy negyedükkel magasabbak, jóllehet az északi szomszédnál hagyományosan rendkívül alacsony üzemanyag-költségszint mellett lehetett autózni.

A mexikói árpolitikai machinációk hatásaiból a Neue Zürcher Zeitung főleg azt tartja veszélyesnek, hogy a lakosság természetesnek fogad el olyan árszintet, amelyet huzamosabb ideig nem lehet fenntartani, különösen nem akkor, ha nem megújuló energiaforrások igénybevételéről van szó.